A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Természetvédelmi vonatkozással is bíró alapkutatások

kumentatív példányokat is tartalmazó Vellay-féle gyűjtemény sorsa. A Szegedi Városi Múzeumban az eredeti példányszám ekkorra (1904-1905) már alaposan megcsappant és a maradvány állagáról sem mondható el semmi pozitívum. Csiki legfőbb a gyűjtemény 1904-ben lecímkézett romjait nézhette volna át. Nyilván nem ezt tette, inkább a Vánky-Vellay (1894)- féle cikkben szereplő, számára valószínűtlen adatokat pontosította. Megjegyzései 6 fajnál ökológiai jellegűek, 12 fajnál rendszertaniak (Gaskó 1999/a, 1999/b). Hazánkban az első hiteles egyenesszárnyú (Orthoptera) adatok általában a XIX. század végének nagy sáskajárásai kapcsán láttak napvilágot. Csongrád és Torontál megyékben különösen kritikus esztendőnek számított 1889 és 1890. A marokkói vándorsáskák (Dociostaurus maroccanus) a kékszárnyú sáskákkal (Oedipoda coerulescens) keveredve (Sajó 1890) Jázova-Hódicstól (jelenleg Jazovo, Jugoszlávia) Szentesig elemi csapásként pusztították végig a vidéket. A Tisza bal partján lévő újholocén szikeseket kivétel nélkül érintette a sáskajárás (értelemszerűen a Tisza-Maros közös árteret is). Az elemi csapásról Sajó (1890) és Vellay (1898/a, 1898/b) közölt adatokat. Halász Árpád a polihisztor tanár 1898-tól 1902-ig tanítványai segítségével felméri Makó környékének Coleoptera faunáját. Adatai zömmel a hullámtérről származtak. A gyűjtőmunkát néhai Vellay Imre emléke inspirálta. Halásznak 4 év alatt sikerült is „elődjénél" tekintélyesebb bogárgyűjteményt létrehoznia, amely 56 família 507 genusát, továbbá ezek 1262 speciesét illetve varietasát tartalmazta. Sajnos Halász Coleopterái, ellentétben (a Szegedi Városi Múzeumban szintén megsemmisült) Vellay-féle anyaggal később sem estek át semmilyen szakmai revízión. így adatai (mint minden tisztán irodalmi utalás) megerősítésre szorulnak. Az általunk 1974 és 1998 között Vetyeháton és Makó környékén gyűjtött bogarak faunajegyzéke mindenesetre Halász legtöbb adatát megerősíti. A fajlisták egybevetése bizonyos esetekben segítheti az idők során bekövetkezett változások regisztrálását. Kézírásos bogárkatalógusának (Czógler 1920) tanúsága szerint a Szegedi Városi Múzeum gyűjteményének megalapozásakor (1914-20 között) Czógler Kálmán gyakran felkereste a torkolatvidéket. A századelő viszonylag intenzív kutatásai alapján feltételezhető lenne, hogy Vetyehát rövid időn belül a szegedi floristák és faunakutatók bázisheiyévé válik. Nem így történt. A város szomszédságában fekvő, természetközeli hullámtéri terület komplex felmérése mind a mai napig várat magára. Elvileg a nehézkes kompátkelés is elriaszthatott néhány szakembert, az elsődleges ok azonban nem ebben keresendő. Az 1920-az évektől kezdve azok az alkalmazott kutatások kerülnek előtérbe, amelyek a szikesek és a homokvidékek hasznosítására, illetve megismerésére irányultak. A trianoni béke után ezeknek a korábban esetenként periférikusnak tekintett területeknek az intenzívebb bevonása a termelésbe létkérdés lett. A többi rész, közöttük Vetyehát maradt a magánkutatóknak és néhány