A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - Természetvédelmi vonatkozással is bíró alapkutatások

Vetyehát Természetvédelmi vonatkozással is bíró alapkutatások Botanikai kutatások Mind a florisztikai mind a faunisztikai felmérések tudományos célzattal készült munkákra és közvetett utalásokra oszthatók. Ez utóbbiba sorolható a korabeli térképek esetleges katasztereikkel és szelvényleírásaikkal együtt, a levéltári anyag, a statisztikai adatok továbbá 1879—töl az erdészeti üzemtervek. Az elkülönítés nem jelent értékítéletet, hiszen a XIX. sz. végéig a közvetett utalások adják az alapvető információbázist. Ebben a korai időszakban fontos forrásmunkának számítanak az ország-, vármegye- és városleírások a vadászati és halászati tárgyú munkák valamint a néprajz határterületeihez tartozó természetrajzi fejezetet is tartalmazó irodalmak. Közös jellemzőjük, hogy nem minden esetben lokalizálhatok a védelemre javasolt területre. Rendszerint egy nagyobb területi egységet tárgyalnak. Az adott kistájon belüli felhasználásukat a szomszédos biotopok nagyfokú hasonlósága indokolja. A kutatások történetét ismertető fejezet (terjedelmi okokból) kizárólag a tudományos célzatú florisztikai és ökofaunisztikai müvek ismertetésére szorítkozik. A néprajzi, helytörténeti vonatkozású forrásmunkákat, az újságcikkeket, a térképeket, a levéltári adatokat, a rövidebb, vagy nehezebben lokalizálható vadászati irodalmat, továbbá az erdőtörténeti közleményeket nem tartalmazza. Ezeket a témájuknak megfelelő fejezet részletezi. A közvetett adatokat az egyes résztémák tartalmazzák. Az első botanikai felméréseket Feichtinger Sándor (1870) végezte. Adatai főként a torkolat-menti mederre vonatkoznak. Halász Árpád (1889) „Makó város és környéke növényzete" című munkája bár nem érinti közvetlenül a védendő területet, a hasonló társulások miatt fontos alapirodalomnak számít. Kutatási területe a folyó jobb partján Makó 8-10 km-es környékére terjed ki, magába foglalva a Landorral határos csipkési hullámteret is. Halász Makó környékének tekintette a folyó bal partján fekvő Kiszombort, mivel indoklása szerint „csak a Maros keskeny medre választja el" a várostól. Herbáriumát kérésére Richter Lajos nézte át és néhány esetben revidiálta határozásait. Talán ennek köszönhető, hogy Halász Árpád cikke alig tartalmaz kontrolálhatatlan adatokat. A Makó környéki felmérések flórajegyzéke 533 fajból áll. Feltűnő a kosborfélék (Orchidaceae) hiánya. Kivételt képez a széleslevelü nőszőfű (Epipactis latifolia) kiszombori, kákási és makói előfordulása. Thaisz Lajos Csanád megyét feldolgozó kézírásos flórakatalógusában jó néhány adatot találunk a Maros tágabban értelmezett árterületéről (Thaisz 1905).