A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

A Maros folyó Csongrád megyei ártereinek megóvására tett kísérletek összegzése és a jövő kilátásai a hosszú távú területrendezési tervek tükrében

része elszigetelődhet a Maros-völgyétől. A kultúr hatásra bekövetkező izoláció (mértékétől függően) irreverzibilis változásokkal járhat. Természetes összeköttetés hiányában a Maros menti zöld folyosó flóra- és faunaalakító szerepe bizonyos taxonoknál csökkenhet, esetleg meg is szűnhet. A Maros-völgy úthálózata máris rendkívül sűrű. A makói elkerülőhöz épített híd reális (meglévő és tervezhető) forgalmat vezet le, ezért mindenképp szükséges. A szegedi elkerülő továbbvitele talán még indokolható a nem túl távoli jövőben bekövetkező „hídszereppel", így minden fenntartásunk ellenére elfogadható. A ferencszállási híd viszont tipikus presztízsberuházásnak tűnik, mivel itt nincs és nem is prognosztizálható olyan forgalom, ami az új átkelőhely kiépítését indokolná. A híd azért is felesleges, hiszen 7-8 km-en belül ott a makói elkerülő szakasz hídja. A makói, ferencszállási és szegedi hidak a csatlakozó főutakkal együtt túlzottan kemény ökológiai gátat jelentetnének és illuzórikussá tennék a Makó-Landor és a Maros-torkolat közötti hullámterek természetvédelmét. A szegedi elkerülőt a gyálai határátkelővel összekötő javasolt főút a mellékelt ábrák szerint a leendő vetyeháti természetvédelmi területen halad keresztül. Az érintett szakasz különböző járulékos beruházásokat igényelne (vadkapuk, békaátjárók, védőkerítések...). Sajnos a fejlesztési elképzelésekben ezekről a speciális létesítményekről egyetlen sor sem található. Remélhetőleg csak azért nem, mert vitaanyagról van szó. Mindkét dokumentum útvonal vezetése a természetvédelem szempontjából rendkívül kedvezőtlen. Összegezve az eddig leírtakat úgy tűnik a természetvédelmi célok és az infrastrukturális fejlesztés a jövőben számos ponton egyeztetést kíván(na), ami semmiképp sem néhány természetért aggódó magánember feladata. Kérdés, hogy a természetvédelem szakemberei és a helyi civil kezdeményezések aktivistái technikai és gazdasági szakértők nélkül eléggé felkészültek-e erre a feladatra? Egyáltalán meg tudnának-e fizetni egy ilyen munkacsoportot? Áll-e a természetvédelmi döntési centrumok mögött olyan erős lobbi, amely érdemben támogatni tudná őket ebben (is)? Domináns érdekcsoportokkal való vitákban a természetvédelem érdekeinek az érvényesítéséhez elégséges-e a meglévő törvényi háttér? Mivel védelmi beadványainkat önkormányzatok szerint készítettük, jelen dolgozat a Batidai-pusztára készített védelmi javaslatunkat nem tartalmazza. Ez reményeink szerint a következő dokumentumkötetünkben kap majd helyet. Elemzéseink csak annyiban érintik e vidéket, amennyit a hajdani közös ártér fejlődéstörténete nélkülözhetetlenné tesz. Adataik közlésre történő átengedéséért itt szeretnék köszönetet mondani Antal Tamásnak, Csehó Gábornak, Kiss Gyulának, Krnács Györgynek, dr. Márkus Andrásnak, dr. Muskovits Józsefnek, Paulovics Péternek, Rudner Józsefnek, Szenté Lászlónak, Tóth Lászlónak és Veprik Róbertnek. Ugyancsak köszönettel tartozom Bátyai Gittának, Várvölgyi Pálnak és dr. Zombori Istvánnak, akik lehetővé tették számomra, hogy több forrásértékű dokumentumba betekinthessek.