A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

A Maros folyó Csongrád megyei ártereinek megóvására tett kísérletek összegzése és a jövő kilátásai a hosszú távú területrendezési tervek tükrében

- Legfontosabb érvként az hozható fel, hogy a város legolcsóbb oxigénbankját lehetne itt kialakítani. Andó (1971, 1988) kutatásaiból tudjuk, hogy a Tisza (és értelemszerűen a Maros) meder Szeged fö „oxigén szállítója". -1975-ben Szeged városára, csatolt részeire és közvetlen vonzáskörzetére (Szeged, Algyő, Kiskundorozsma, Tápé, Gyálarét, Szöreg, Domaszék, Röszke, Tiszasziget, Új szentiván és Deszk) átfogó zöldövezeti terv készült. Ezzel egy időben, az 1970-es évek elején a város tágabb környezetében szintén jelentős erdősítések tervei körvonalazódtak. A kiterjedtebb erdőtagokat ökológiai folyosók fűzték volna össze egységes rendszerré (Az alapelveket leközölte Beliczai 1974, 1975). Szeged és környéke zöldövezeti tervét a MÉM Erdészeti és Faipari Főosztálya 1976 január 7-én jóváhagyta. Ennek ellenére a termőföld védelemre hivatkozva az eredeti elképzelésekből csak nagyon kevés valósult meg. Emlékeztetőképp; a zöldövezeti terv által javasolt erdők 32,4 %-a szolgálta volna az üdülést, 46,4 %-a (véderdőként) a környezetvédelmet, és mindössze 21,2 % a fatermelést. A ténylegesen létesített apróbb erdőfoltok a város levegőjének porterhelését nem csökkentették számottevően. A környék talajtípusainak ismeretében az erdősítés elmaradása konzerválta Szeged levegőjének kiemelkedően magas porterhelését. A városi por döntő többsége ugyanis a beépített területek közvetlen (10 km-es sugarú) környékéről származik. A korábbi terveket az időközben végrehajtott privatizációt figyelembe véve, az adott célnak megfelelően érdemes lenne átdolgozni. A Maros torkolatvidékén a tervezést, továbbá a földterületek művelésből történő kivonását megkönnyítené, hogy a Tápai-réten és attól északra, kedvezőtlen talaj adottságú, mezőgazdasági termelésből kivonásra és funkcióváltozásra javasolt területek találhatók (lásd a VÁTI Kht vitaanyag térképmellékletét). 8./ A Nagyfa mellett lévő tölgyes Algyő hosszú távú rendezési tervében (1998), mint helyi jelentőségű természeti értékként szerepel. Léte valószínűleg annak köszönhető, hogy az 1935. évi alföldfásítási összeírásokat követően, a Körös-TiszaMaros Armentesítő és Belvízszabályozási Társulat a törvény ellenére sem kívánt a hullámtérben fásítani. Némi huzavona után a földmüvelésügyi minisztériumtól engedélyt kaptak arra, hogy Algyő térségében (az elmondott hullámtéri fásítások helyett) a mentett oldalon egy tagban telepítsenek erdőt (Oroszi 1990). Érdemes lenne (a földeáki Kornél-erdőhöz hasonlóan) az idős állomány köré újabb tölgyfoltokat telepíteni. //./ Úthálózat Az állat- és növény földrajzi faktorokat figyelembe véve a Nagyfai sziget felett húzható meg a torkolatvidék É-i határa. A bukaresti autópálya megvalósulása után mindenképp új helyzet áll elő. Megfelelő természetvédelmi beruházások nélkül nemcsak Nagyfa, de az autópályától É-ra Csongrád megye teljes tiszántúli