A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 2. (Szeged, 1999)

Vetyehát - A terület faunagenezisének néhány problémája, különös tekintettel a bogár (Coleoptera) faunára

zel nagyobb távolságról idesodort fajok megtelepedése (az eddigi vizsgálatok eredményeinek tükrében) gyakorlatilag figyelmen kívül hagyható. Általában nagyon kevés szó esik arról a tényezőről, amit leginkább időfaktornak nevezhetünk. Az elmúlt 150 évben, mióta a hullámtér egyáltalán létezik, a megváltoztatott élőhelyek benépesedés kvázi megtörtént. A mai alapfaunát történetileg kialakultnak tekinthetjük. A szabályozások előtti árhullámok laposabbak voltak, ami elősegítette a vizes élőhelyek bogarainak a szétterjedését. Az uszadék a kanyarulatok partjainál előbb-utóbb fennakadt, lehetővé téve a lassú, folyamatos expanziót. A szabályozással ezek a mederparti élőhelyek alaposan megcsappantak. Ráadásul a az árhullámok is számottevően magasabbá váltak. Ez nemcsak a folyami sodródást tette lmeánsabbá, de felerősítette a pusztító hatásokat is. A szabályozás előtti alapfaunából a szelekció kiszűrte mindazon fajokat, amelyek nem tudtak beilleszkedni e speciális „művi" rendszerbe. Helyüket más speciesek töltötték be. Napjainkban új - az áradásokkal ide szállított - Coleopterák meghonosodása a „telített" litorális zónában legfőbb „színező elem jelleggel" képzelhető el. A korrumpens elemek számára a meghonosodás és tovaterjedés szempontjából a legfontosabb tényező nem a vízi, hanem a szárazföldi összeköttetés. A főbb trendek érvényesülését a referenciacsoportnak választott Cerambycidak családjában vizsgáltuk. Ha megnézzük a szabályozás előtt készült térképeket és az egyéb utalásokat (lásd a vegetációval foglalkozó fejezetnél), jelentős különbségeket találunk a Tisza-menti és a Maros környéki árterek között. A Tisza vidéken nagykiterjedésű mocsarak és mocsárrétek váltogatták egymást, nagyon kevés fűzerdővel. A Marost a kettős ártért követően, a Makó-Kiszombor vonaltól keletre egészen az erdélyi hegyekig, kisebb-nagyobb megszakításokkal tarkított erdősáv szegélyezte. Ebben a különféle társulásokból álló erdőzónában a forestalis fauna-komponensek (a ponto - és holomediterrán elemek querco - fagetális, valamint quercetalis faunakomponensei, ezek accessorius változatai, a Ny-Palearktikus, továbbá az euro- és nyugat-szibiriai forestalis fajok) le tudtak szivárogni egészen a keményfa ligeterdők nyugati határáig. Expanziójuk a szabályozások után a Makó-Kiszombor vonalról indulthatott. Azon forestalis faunakomponensek amelyek Salixban és Populusban egyaránt ki tudtak fejlődni meghódították a teljes Maros- és Tisza-völgyet. A szabályozásokat követően az elért alaphelyzet kifejezetten kedvező expandálási pozíciót biztosított számukra. A valód; populeto-salicetális fajok terjedésének nincs egységes alapmechamzmusa. A salicetális fajok jórészt az egykori ártér megfelelő élőhelyeiről népesítették be a megye többi részét. A populetális csoportnál azonban már nem ennyire egységes a kép. A speciesek egy része a hullámtereken gyakoribb (pl. Saperda carcharias), bár ez összefügghet a cellulóznyarasok telepítésével. Többsé-