A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Gaskó Béla: Emlékezés Vellay Imrére (1850-1898) különös tekintettel a szegedi városi múzeumot érintő adatokra

Szeged környékén különösen kritikus esztendőnek számított 1889 és 1890. A marokkói vándorsáskák a kékszárnyú sáskákkal (Oedipoda coerulescens) keveredve (Sajó 1890) elemi csapásként pusztították végig ezt a vidéket. Sajó Károly az 1889 évi kár mértékéről és a peterakó helyekről közölt adatokat. Eszerint: Megye és helység Torontál megye Száján Jázova-Hódics Pádé Csongrád megye Szeged Hódmezővásárhely Csongrád Szentes A sáskák peterakó helyei (kat. holdban) 46 200 2 70 19 6 megemlítve Tarra rágott terület (kat. holdban) 200 ? (több ezer hold) nincs adat 1425 500 1267.5 megemlítve A statisztikából kitűnik, hogy még a tarra rágott részekről sem rendelkeztek megbízható ismeretekkel. A peterakó helyeknek legfőbb a töredékét ismerték, ami előre vetítette a következő évi újabb nagy sáskainváziót. A helyzet komolyságát mutatja, hogy 1890-ben miniszteri biztost neveztek ki báró Fiáth Miklós személyében a károk felmérésére, valamint a védekezés megszervezésére. Vellay alaposan kivette a részét a munkálatokból. 1890-ben Molnár János lovas rendőrbiztossal együtt, a város közelében lévő, serkedi kút és Ürgehalom határolta második körzetben teljesített szolgálatot(Bátyai 1993). A Torontál megyei JázovaHódics község határában (jelenleg Jazovo, Jugoszlávia) egyedül irányította a védekezést. Az itt tapasztaltakra 1891-ben így emlékezett (Vellay 1898/a): „A sáska, sáska mellett mintegy 400folyó méter széles területen oly sűrűn nyomult előre, hogy egymástól nem férhetett. Valóságos sáska folyam volt ez, mely az egyes szélrohamok pillanatában épen úgy ritkult vagy tömörült és pezsdült fel, mint mikor a folyó vize hullámokat ver. " A felhőként röpdöső sáskahad falánksága minden képzeletet felülmúlt. Vellay (kéziratát idézi Sajó 1890) a szemtanú hitelességével számol be a történtekről: Napközben -úgymond- különösen déltájban, mintha összebeszéltek volna bizonyos ponton egyszerre fölkerekedtek, és nagy zizegés közt vándoroltak más területre, az ott lévő összes növényeket, búzát kukoriczát, burgonyát, hagymát, babot, burgundi répát, tököt, dinnyét elpusztították, úgy hogy csak a nedvekben szegény fás, vagy a sérülések miatt már fonnyadt részek meredtek meg. De még az