A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Gaskó Béla: Emlékezés Vellay Imrére (1850-1898) különös tekintettel a szegedi városi múzeumot érintő adatokra

DR. GASKOBÈLA A reális kép kialakítása érdekében vizsgáljuk meg a dél-alföldi régió többi megyéjének kutatottsági fokát és az alapművek elkészítésének időpontjait. Békés megye bogárfaunáját 1981 és 1996 között publikálta Ádám László (Ádám 1981, Ádám-Rudner 1986). Faunamüve minden addigi irodalmi és szórványadatot öszszegez. Ez a módszer a fajok számát kétségtelenül kibővíti, de globális jellegéből adódóan a faunajegyzék egésze nem köthető egy adott korhoz. Bács-Kiskun megyében a Természettudományi Múzeum Állattárának munkatársai egyedül a Kiskunsági Nemzeti Park törzsterületeit mérték fel tüzetesebben (Mahunka 1987). Eredményeiket a Természettudományi Múzeumban található példányok adataival kiegészítve 1986/87-ben közölték. Ez utóbbiak közül egyedszámával és tudományos jelentőségével kiemelkedik a Speiser-féle anyag. (Speiser Ferenc a százdforduló éveiben rengeteget gyűjtött Kalocsa környékén, de összefoglaló tanulmány készítésére nem vállalkozott.) Szolnok megyében eddig nem folytak teljességre törekvő vizsgálatok. Ha csak az időpontokat nézzük, az önmagában is közel 100 év előnyt jelent. További pozitívum, hogy az összesített Csongrád megyei fajlista egy adott korra vonatkoztatható. Az első (értékelhető) és az utolsó gyűjtési időpontok közötti különbség mindössze 19 év. A másik két megye adatsorai közel száz évet ölelnek fel, de csak utolsó időszak komplex. A századelő megfigyeléseiből nem lehet egy (közel) teljes faunajegyzéket összeállítani. Ez a tény egyes fajoknál behatárolja az összehasonlító analízis lehetőségét. Jönnek a sáskák A középkori nagy sáskajárásokat néhány másik faj tevékeny közreműködésével a keleti vándorsáskák (Locusta migratoria) okozták. A marokkói vándorsáska (Dociostaurus maroccanus) kártétele a Tisza szabályozás után jelentkezett először. Eredeti élőhelyei az ürmös- (Artemisio- Festucetum pseudovinae) és a cickafarkos szikes puszták (Achilleo-Festucetum pseudovinae) (Manninger 1960). A folyamszabályozások után több tényező együttes hatására számottevően nőtt a szikesek kiterjedése. A mentett részeken a rendszeres elöntések és a korábbi magas talajvíz gyérítő hatása végleg megszűnt. A marokkói vándorsáskának (Dociostaurus maroccanus) évente egy nemzedéke fejlődik. A talajban áttelelő tojástokokból április végétől június elejéig bújnak elő a hangya nagyságú lárvák. Mind a lárvák, mind a kifejlett egyedek rendkívül széles táplálék spektrumúak. A sziki üröm (Artemisia santonicum) és a kutyatej (Euphorbia sp.) kivételével szinte mindent tarra rágnak. Bizonyos éghajlati tényezők kifejezetten segítik a populációk túlszaporodását. Ilyenkor kizárólag a legkorszerűbb növényvédelmi technológia alkalmazásától várható hathatós segítség. Különben a baljóslatú zúgással repülő, kavargó sáskahad megállíthatatlanul rázúdul a környező mezőgazdasági területekre.