A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Kőhegyi Mihály – Rékási József: Adatok Észak-Bácska madarainak vonulásához, különös tekintettel a fehér gólya (Ciconia ciconia) ökológiai vizsgálatára

ható gólya esténként és kora reggeli órákban, a harmatos kaszálókon táplálékszerzés közben. A rovarokra (futóbogarak, ganéjtúró bogarak, szöcskék, sáskák) való vadászat feltétele a kisebb nedvesség és a nagyobb meleg. Hideg és nedves időben a rovarok elbújnak, nem mozognak, a gólya nehezen találja meg őket. Az egeret, vakondot, patkányt az időjárástól függetlenül nagy számban vadásszák. (Közülük a vakond felfedi magát, amikor a földhányást a felszínre tolja.) A vizenyős területeket bármilyen időjárási napok közt felkeresik a gólyák, de főleg száraz időben. Ez táplálkozás céljából is történik, de azért is, hogy a fiókáknak vizet hozzanak, ugyanis száraz időben nagyobb vízmennyiségre van szükségük. A gólya kifolyatja a vizet a csőréből a fiókák nyitott szájába. Schüz profeszszor érdeklődését is felkeltette az 1976-ban a hercegszántói, ún. „törökház" és az érsekcsanádi megfigyelésünk. Nevezetesen: mindkét helyen + 35 °C melegben a fókákat a csőrében hozott vizes mohából itatta a gólya úgy, hogy a csőrével a szivacshoz hasonlóan magába szívott vizet kipréselte. A gólyák általában csak az alacsony parti növényzettel borított tavakra (Mosztonga, Sós-tó, Priszpa, Fekete-Bara) mennek ki. A zsákmányt a vízre mért erőteljes csőrvágással fogja meg, s nem nyársalja fel, hanem egy fejcsapással kísérve elnyeli. A nagyobb zsákmányt, mint pl. a patkányt, vízisiklót, angolnát a partra viszi, ahol néhány erőteljes csörcsapást mér rájuk elnyelés előtt. A kaszálókat általában a kaszálás ideje alatt és közvetlenül utána keresik fel. Ekkor sok egér, béka és rovar menekül új búvóhelyre, de sok hever szerteszét megcsonkítva az aratógép pengéjétől. A kaszáló nem vonzza a gólyákat állandóan, mivel a kaszálás előtt a fü magas. Ahhoz, hogy a gólya akadálytalanul kereshessen élelmet a vetésben, a növényzet nem lehet 20 cm-nél magasabb. Szöcskékre, sáskákra száraz fűben is szívesen vadászik. A szántóföldek a talajmunkák idején és vetés után válnak fontossá számukra, amikor a rovarok és egerek búvóhely nélkül maradnak. Frissen kelt vetésen nedves időben földi gilisztákat találnak, míg a futóbogarakat a száraz időben zsákmányolják. Különösen aratáskor jut a gólya nagy mennyiségű táplálékhoz. Magyarországon sajnos a tarlóégetés most is dívik. A gólyák követik a tarlóégetés tüzét, a menekülő és megégett állatok könnyen elérhető zsákmánynak bizonyulnak. Boronálás és tarlóhántás idején nagy mennyiségű földi giliszta és futóbogár található a szántóföldeken. A gólyák napi táplálékigénye Külföldi vizsgálatok (Blosch 1980, Fröster 1985, Vos 1979) kimutatták, hogy felnőtt gólyának kb. 500 g napi élelemre van szüksége, míg a fókáknak átlagosan 400 g kell, 100 g-mal kezdődik az etetés és 700 g-mal fejeződik be. Ez azt jelenti, hogy például két öregből és három fókából álló gólyacsalád április elejétől augusztus végéig kb. 270 kg élelmet fogyaszt. A fókáknak júliusban naponta átlag