A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Kováts Lajos: Az Érmellék madarai, különös tekintettel az Ér mocsarai lecsapolásának ökológiai következményeire

nítani mert, hiszen erkölcsi kötelessége minden művelt nemzetnek, hogy hazája természeti nevezetességeiből egyeseket megőrizzen a kultúra pusztítása ellen, s azokat eredeti állapotban megtartva, mintegy élő múzeumként tartsa fenn a későbbi nemzedékek okulására és gyönyörűségére..." /Dr. Nagy Jenő zoológus, 1917./ Az idézetek szavaival és szellemével mélyen egyetértve, az évtizedes érmelléki természetvédelmi törekvéseink sikertelensége ellenére, hinnünk kell a mérlegelő, jövőt féltő emberi értelem győzelmében, mely nem a természet legyőzésében, hanem a vele való harmonikus együttlétezésben keresi és találja meg az emberi lét biztonságát. Hinnünk kell, hogy az értelem le fogja győzni az erejétől és a hatalmától elbizakodott, egyoldalúan gondolkodó, csak a mát szolgáló, csupán a közvetlen hasznot hajhászó, jövőt faló emberi magatartást. Hinnünk kell, hogy az értelmes ember, hatalma mámorából józanodva, szűklátókörüségről tanúskodó tetteinek káros következményeit felismerve, erejét a jövőben a természet, és azzal együtt az emberi lét védelme érdekében fogja gyakorolni. Hinnünk kell, hogy az ember az Érmellék lecsapolt mocsarainak központi részén, az őstermészet újraéledésének lehetőségét előbb utóbb megteremti. TEREPNAPLÓM ÜRES LAPJÁRÓL. AZAZ EGY ÉRVÖLGYI KISZÁLLÁSRÓL... „Vétkesek közt cinkos aki néma" /Babits M./ Azt hiszem semmi meglepő nincs abban ha az elmúlt év végén, vagy éppen az újév küszöbén, az ember visszanéz... Visszanéz egy elmúlt időszakra s abban keresi munkájának eredményeit, fogyatékosságait, azaz lényegében keresi önmagát az Időben. Több-kevesebb tárgyilagossággal, s hiszem, hogy igen gyakran felelősségérzettel latolgatjuk: mit adtunk, mit kaptunk. Az ember életének egyensúlyát, hitét határozza meg e „mérleg". S mindezt az emberek önmagukhoz és a közösségükhöz való erkölcsi viszonyuk egyéni normái szerint teszik. Természetes tehát, ha terepnaplóm lapjait lassan forgatva, beleolvasva a jegyzetekbe, újra végigjárom a folyóvölgyeket, mezőket, erdőket, sziklás hegyeket, s újra átélem eredeti megfigyeléseimet, gyűjtéseimet, azaz hivatali munkám és egyéni érdeklődési köröm egyik részének eredményeit. Függetlenül attól, hogy az ún. terepmunka mennyiben járult hozzá egy múzeum természetrajzi gyűjteményének gyarapításához, a régen várt kiállítás anyagának begyűjtéséhez vagy megfigyeléseink alapján milyen és hány tudományos dolgozatot állíthatunk össze - mondom, mindezektől függetlenül - a napló átnézése gondolatokat is ébreszt. Gondo-