A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)
Kováts Lajos: Az Érmellék madarai, különös tekintettel az Ér mocsarai lecsapolásának ökológiai következményeire
nagyapjához hasonlóan - felhívta az Érmellék tudományos vizsgálatának fontosságára, helyismereti és szakmai tanácsokkal látta el őket. Végül is, Andrássynak kisebb megfigyelési jelentései /1-6/ mellett, egyetlen madártani dolgozata jelent meg 1957-ben, Az Érmellék madárvilága címen 111. Dolgozatában az 1904-1954 közötti időszakból 111 költő fajt sorol fel, melyek közül 96 faj fészekalja vonatkozó katalógus /11/ tanúsága szerint, abban név nélkül ugyan, de szerepel. Ugyancsak abban a dolgozatban 111 sajnálatos módon pontos megfigyelési adatok nélkül „Az Ermelleken télen vagy vonuláskor előforduló madarak névjegyzéke" alcím alatt 1920-1954 közti időszakból 59 fajt sorol fel, anélkül, hogy az előfordulások megbízhatóságában kételkednénk, a megfigyelések helye és ideje ismeretének hiánya az egyes fajok térben és időben való besorolását nehézkessé teszi. Andrássy tehát 1904-1954 között az Ermelleken összesen /111+59/ 170 fajt tartott nyílván. Az elmondottak alapján Andrássy dolgozatát, különösen annak a fészkelő fajokra vonatkozó részét, az Érmellék madárvilága ismerete szempontjából első, alapvető és tudományos szempontból is megbízható dolgozatnak kell tekintenünk. A madártani adatok eredetének idejét, és nem a vonatkozó közlemények megjelenésének idejét véve alapul, Béczy Tamásnak, A Nagyváradi Múzeum tojásgyüjteményének katalógusa c. munkájáról /11/ kell szólnom. Igen nagyra becsülve a tojásgyüjtemény tudományos értékét, annak mintegy tíz évig tartó, nemzetközi értékű feldolgozását, valamint figyelembe véve a katalógus bevezetőjében annak a ténynek az elismerését, hogy a gyűjtemény Dobay László, Andrássy Ernő és a Nagyváradi Múzeum gyűjteményéből áll, az alábbiakat kívánom megjegyezni: A katalógus anyaga adatainak számszerű elemzése szerint az „egyesített" gyűjtemény 3573 fészekaljból /13812 db tojásból/ áll. Ebből a Dobay-Andrássy gyűjteményből származó fészekaljak száma 3457 /96,8%/, míg a váradi múzeum személyzete által gyűjtött fészekaljak száma 116 /3,2%/ - /Érmeiléken 64, azon kívül, de a megye területén 52/. A számok világosan jelzik a múzeum hozzájárulásának mértékét az „egyesített" tojásgyüjtemény anyagának gyarapításához. Figyelembe véve továbbá, hogy a váradi múzeum a Dobay tojásgyüjteményhez vásárlás, az Andrássy gyűjteményhez elkobzás útján jutott hozzá, felmerül a kérdés, hogy a múzeum tulajdonjogának feltétlen elismerése mellett, az egyesített gyűjteményt nem kellett volna-e „Dobay-Andrássy tojásgyüjtemény" címen szerepeltetni, annál is inkább, mert annak 96,8%-át ténylegesen az említett, nemzetközileg is ismert és nyilvántartott személyek gyűjtötték. Nemzetközi értékű, ismert szakemberek gyűjteményét ugyanis - tudomásom szerint - nem szokás megfosztani a gyűjtemények alkotóinak nevétől, függetlenül attól, hogy a kérdéses gyűjtemények az idők folyamán kmek a tulajdonába kerülnek. Sajnálatosnak minősíthető az a tény is, hogy a vonatkozó katalógus szerzője, a gyűjtemény minden fészekalja eredeti adatlapjának birtokában /melyben a gyűjtők neve is szerepel/, a katalógusban a fészekaljak közlésénél mellőzi a gyűjtők neveit. Míg a múzeumi személyzet által gyűjtött anyagot - figyelembe véve a
