A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Kováts Lajos: Az Érmellék madarai, különös tekintettel az Ér mocsarai lecsapolásának ökológiai következményeire

gyűjtés éveit - Dobay és Andrássy anyagától el lehet különíteni /az 1960-as évektől Dobay nem gyűjthetett, mert 1943-ban meghalt, Andrássy pedig 1958-ban szabadságát vesztette/, addig a Dobay-Andrássy anyagot a katalógus alapján nem lehet elkülöníteni, hiszen 1907-1940 között Románia és a világ különböző pontjairól mindkét szakember gyűjtött fészekaljakat, sőt egymás közt is cserélhettek. A katalógus szerzője tehát a két szakember életmüvét összekeverve, az utókor számára lehetetlenné tette, hogy a gyűjteményeket mennyiségi és minőségi szempontból külön-külön is felmérhesse, értékelhesse. A szokatlan módon egyesített tojásgyűjteményből teljes biztonsággal tehát csak a múzeum személyzete által gyűjtött anyag különíthető el, míg a Dobay és Andrássy gyűjtemények fészekaljait, a szerző munkájának fogyatékosságából eredően, csak nehezen, bizonyos hibalehetőségek mellett, az alábbi szempontok alapján különíthetem el: - Andrássy az Ermelleken 111 faj fészekalját gyűjtötte /8/, - Andrássy egyetlen Érmellékre vonatkozó közleményében 96 fészkelő fajt sorol fel /7/, mely fajok fészekaljai Andrássy működési idejéből /1904-1954/ és az Érmellék községeiből származnak, s melyek a katalógusban Andrássy neve nélkül ugyan, de szerepelnek. Logikailag igen valószínű tehát, hogy a 96 fajt Andrássy gyűjtötte. A 111 fajból fennmaradó 55 fészekalj pedig a gyűjtemény elkobzása alkalmával semmisülhetett meg. Az adott helyzetben tehát kénytelen vagyok a 96 Érmellékről származó, és a katalógusban szereplő faj fészekaljait Andrássy anyagának tekinteni, mely összesen 363 fészekalj 1571 tojásából áll, nem véve figyelembe a fácánok fészekaljait. A fent említett hibalehetőség abból a tényből adódhat, hogy az Ermelleken Dobay is gyűjthetett, illetve Andrássy anyaga - csereanyagként - kerülhetett a Dobay gyűjteménybe. Ennek tisztázása viszont csak az eredeti adatlapok alapján lenne lehetséges, melyre ma már nincs lehetőségem. Ugyanakkor sikerült tisztázni, hogy az Andrássy által már begyűjtött és létező 96 faj számát nem szaporítva, azok közül 16 fajnak 63 fészekalját /265 tojást/ gyűjtötte. Itt kell megjegyeznem a Circus pygargus 2/4 fészekalját /7/, mely nem szerepel a katalógusban. Összesen tehát az Érmellék 96 fajának 1840 tojásból álló 428 fészekalját tarthatjuk nyilván. Végül meg kell jegyeznem, hogy a vonatkozó katalógus értékét, gyakorlati és etikai szempontból egyaránt, a szerző igen könnyen tökéletesíthette volna, ha az egyes fajok fészekaljainak közlésénél a Dobay anyagát „D"-val, az Andrássyét „A"-val, a múzeumét pedig „M"-mel jelölte volna. Követve az Érmellék madártani adatai eredetének időrendi sorrendjét és bibliográfiai értékét, a Nagyváradi Múzeum madárgyűjteményének rendszertani katalógusáról kell szólnom /51/, mely katalógus az 1951-től 1970 január l-ig a múzeum személyzete által gyűjtött és preparált madarakat /naturalizált példányok és csontanyag/ tartalmazza. A katalógusban, illetve gyűjteményben 82 faj pontos adatokkal ellátott példánya származik az Érmellékről, mely a korábban ismertetett fészekaljak mellett à kérdéses terület értékes madártani bizonyítéka.