A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Jakab Béla: A tojáshéj makro- és mikrostruktúrájának funkciói a költés folyamán

8. ábra A pórusok formája a tojás nagyságának növekedésével változik (Rahn után) Még összetettebbé teszi és bizonyos kompromisszumra is készteti a héj szerkezeti elemek szerepét a gázkonduktancia mértékének meghatározásában a folyamatos vízgőz vesztés szükségességének szabályozása a költés folyamán. A tojásnak ugyanis van egy relatív víztartalma, amit a költés folyamán végig megtart úgy, hogy e víztartalom kikeléskor is egyenlő a költés kezdetivel. Ugyanakkor az embrió fejlődéséhez szükséges energia zömét a tojássárgájában elraktározott zsír szolgáltatja. A zsírelégetés során az elégett zsírral csaknem egyenlő tömegű metabolikus víz termelődik, ami a kelésig kiteszi a tojás tömegének 15 %-át. Ezt az anyagcsere vizet termelődése folyamatában a tojásnak el kell veszítenie az embrió sikeres fejlődése és kelése érdekében. Mivel a héj merev, a vízveszteség pótlására légköri levegő hatol be a tojásba és naponta növeli a légkamra térfogatát, míg az a költés végén a tojás térfogatának kb. 15 %-át el nem éri. Az így megnövelt légkamrának funkcionális jelentősége van a paranatális szakaszban a csibe tüdőlégzésének megindulásában. A szükséges vízvesztés sikerét a héjhártyák rostjainak duzzadsági foka szabja meg, minthogy ennek mértéke szerint változik gázáteresztő képességük. Mértéken aluli duzzadság esetén a gáz konduktancia túlságosan nagyfokú, az embrió oxigén