A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Gaskó Béla: Dr. Csongor Győző (1915-1997)

adjunktusi állást, bár (és ezt jelen sorok írója megerősítheti) élete végéig rendkívül tisztelte Soó Rezsőt. Inkább visszajött Szegedre, ahol nem várták tárt karokkal. 1947 szeptember 1.-től 1948 augusztus 15.-ig az új szegedi Tiszaparti Népiskolában általános iskolai tanárként dolgozik. Az itt eltöltött esztendő után múzeumi kinevezéséig a Klauzár Gábor Gimnáziumban biológiát tanít. Ezeket az éveket már a nagyfokú bizonytalanság jellemezte, amely nem kedvezett sem tanárnak, sem diáknak. Csongor Győző is rövidesen „pályaelhagyóvá" vált. Ekkor 1952-őt írtunk... Később Tandi Lajosnak elmondta, mi késztette erre a lépésre (Tandi 1991): „A liszenkoizmus tudományellenes terrorja idején kellett biológiát tanítanom, s az én szertáramban nem Micsurin képe függött, hanem Haeckel portré amikor a rákosi viperáról beszéltem a gyerekeknek feljelentettek. A besúgónak hiányosak voltak a biológiai ismeretei, s nem tudta, hogy a Rákos patak mellékén egy különös viperafaj él. Olyan korban tanítottam, amikor megutáltatták velem a tanári pályát. S ez erösebb lett, mint a gyerekek és tanítás szeretete. " Ahhoz, hogy megértsük miért éppen a Móra Ferenc Múzeumban sikerült elhelyezkednie, célszerű vázlatosan megismerkednünk az intézmény életével. A Városi Múzeum természetrajzi osztályán Czógler Kálmán 1936-ban történt visszavonulása után meglehetősen kaotikus helyzet alakult ki. A gyűjtemény gyakorlatilag gazdátlan. Kezelői sűrűn váltják egymást anélkül, hogy ténykedésük konkrét eredményeket hozna. Új beszerzésekről alig beszélhetünk, állagmegóvás híján a pusztulás egyre félelmetesebb méreteket ölt. Utoljára (talán) 1943-ban mérgeztek alaposabban. Az évi jelentésekben közölt statisztika szerint a gyarapodás 1938-tól 1942-ig 297 darab, ebből beleltároztak 18 madarat. A tényleges növekmény (elvileg) ennél nagyobb is lehetett. 1937-ben szó esik például Nemere Alajos tűzoltógyakornok 13 fészekből és 786 tojásból álló gyűjteményének a megszerzéséről, de ennek sem a leltárkönyvben sem a gyűjteményben nincs semmi nyoma (Gaskó 1999). A részleget a teljes széthullástól egy váratlan egyéni gesztus mentette meg. Dr Beretzk Péter MÁV főorvos 1936 óta letétként összegyűjtött fehér-tavi madáranyagát 1951-ben örökletét formájában a „Szegedi Állami Múzeumnak,, ajándékozta. Az adományozó mindössze azt kérte, hogy (a múzeum) a Fehértó élővilágát a jelenlegi gyűjtemény, valamint a további begyűjtések anyagának felhasználásával 1952-ben korszerűen állítsa ki. "(Csizmazia-Gaskó 1986, Gaskó 1999) A múzeum természettudományi gyűjteményének munkatársaként Az újjászervezés munkálataiban Beretzk Péter mellett Csongor Győző is tevékeny szerepet vállalt. Kezdetben részmunkaidőben segédkezik. Az 1951 évi