A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Gaskó Béla: Dr. Csongor Győző (1915-1997)

halasztott féléveket arra használta föl, hogy gyalogosan és kerékpárral hosszabb gyűjtő utakat tegyen. 1934-ben megfordult Dél-Erdélyben, ahol gyűjtött a Fogarasi havasokban, és Vöröstorony szorosban. Ezután az egykori vándordiákok útját követve Ausztria havasaival ismerkedett. /1935/. Ezután egy nagy balkáni túra következett, melynek során eljutott az akkor még egzotikus országnak számító Bulgáriába és Törökországba (1936) is. Útvonala : Szeged, Belgrád, Vaskapu, Palanka, Szófia, Plovdiv, Rodope hegység, Dikaea, Drinápoly, Isztambul. Várna, Bukarest, Nagyszeben. Brassó, Kolozsvár, Szeged. 1937-ben Németország. Svájc és ÉszakOlaszország következett (Tandi 1997). Kolozsvári éveiről 1985-ben (Csongor 1985) ezt írta: „ 1940-ben, mint a szegedi egyetemen a Györffy-iskola kutató tagja, áthelyezés következtében Kolozsvárra kerültem, ahol az általános növénytani intézetben, ill. Botanikus Kertben folytattam florisztikai kutatásokat. Négy évet töltöttem ott. Sok kirándulásom alkalmával /Györffy István, Kol Erzsébet, Soó Rezső, Balogh Ernő professzorok s mások társaságában/ jelentős növénygyűjteményt állítottam össze, hozzácsatolva Szeged környéki, különösen a homok- és szikes területen gyűjtött növényanyagomat. 1944-ben a háborús események miatt el kellett hagynom kolozsvári lakhelyemet s ezáltal közel 10.000 lapot számláló gyűjteményem a mostani román egyetem herbáriumába került. " Kolozsvárott történt, hogy Györffy mellől átszegődött Soó Rezső mellé. A váltást a következőképp indokolta (Tandi 1997): ., Györffy a virágtalan növények tudósa volt, számomra a mikroszkopikus gombákat jelölte ki (doktori) disszertációm tárgyául. Nem igazán tudtam megszeretni ezt a témát, szívesebben hallgattam Soó Rezsőt , gyakrabban forgattam Jávorka hatalmas képes flóraművét. Legfőképpen Soó kedvencei az orchideák csábítottak el. " 1944-ben természetrajz-földrajz szakos tanári oklevelet szerez. Ezután katonai szolgálat és közel fél éves bajorországi hadifogság következett. 1946-ban a Soó Rezső-féle növénytani tanszékre került Debrecenbe, ahol 1947-ben le is doktorált. Disszertációjának összegzése még abban az évben megjelent az Acta Geobotanica Hungarica hasábjain „Monographie critique espèces de genre Leontodon dans les Bassins Carpatiques" címmel (Csongor 1947). Ennek a korszaknak a kései lezárása az 1954-ben megjelent ,, A Magyar Alföld Leontodonjairól" c. rövid, mindössze 4 oldal terjedelmű írás, amely a Duna-Tisza közi Leontodon adatokat tartalmazza (Csongor 1954/a). Doktori disszertációja jórészt így is kéziratban maradt, bár a tiszántúli és nyírségi adatokat „ Soó a Borbásiában (1948, p. 56) közölte" (Csongor 1954/a). Az általános iskolai tanárságtól a Móra Ferenc Múzeumig Az ígéretesen induló karrier furcsán ért véget. Honvágya annyira erős, hogy nem fogadja el a legnagyobb magyar botanikus által Debrecenben fölajánlott 1 1