A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Naturalia 1. (Szeged, 1999)

Gaskó Béla: Dr. Csongor Győző (1915-1997)

egész napos kirándulásra. Nagyszéksósra (1933), ahol a Bálint tanyán Móra Ferenc ,,leltározta" valamilyen hun nagyuraság kincsös hagyományainak újra fölbukkant részleteit...Akkor láttam és hallottam először és utoljára megnyilatkozni Mórát a természetről. „Egészféldélutánon " hallgattam őt. " A Mórahalom monográfiában bővebben szól a természethez fűződő viszonyáról (Csongor 1992): „Homokország... Tömörkény István, Cserzy Mihály, Móra Ferenc és Kiss Ferenc "választott földje", megénekelt tája. Velem Czógler Kálmán, egykori tanárom ismertette meg... Kálmán bácsi kéziratos naplójegyzete szerint 1932. október 22-én voltam vele először Alsótanya világában, Zákány mellett a Gárgyán tanyánál. Majd következtek a kiszállások kisvasúttal: Rókabögyös, Krisztin-erdő, Pillich-erdő (itt volt Kiss Ferenc tanyája). Emlékszem a Bilisics-erdő melletti tóra, szép vízi növényzetére. Ott láttam a tündérfátyolt (Nymphoides peltata), a vízi tököt (Nuphar luteum) s talán(?) még akkor láttam először vidrafüvet (Menyanthes triföliata). Kálmán bácsi vitt először a Madarásztóhoz, Kis- és Nagyszéksóstóhoz, ahol a Bálint tanyánál ismertetett meg Móra Ferenccel (akit a múzeumban és a Somogyi Könyvtárban már többször láttam), s akivel ott együtt "botanizálhattam" s egy egész délutánon át hallgathattam szellemes csevegését, együtt gyűjthettem vele (a kisvasút állomásánál) az éppen akkor rajzó csapó cserebogarakat (Polyphylla fullo). Talán ekkor szerettem meg Homokországot. Később, már muzeológus koromban a Csipak-sömlyéket, nyugdíjas koromban a Bogárzót, s végül az Asotthalom-Mórahalom közti "Csodarétet". így hívom legalább is, egyik tanítványom, Benke Ferenc nevezte el annak a Kiskezű tanya rétjét. Ma már fehér fejjel is Homokország bűvöletében élek, ahol "kint a pusztán" még játszik a délibáb (Cserzy), ahol a "nagy, karcsú jegenyék bólogatnak a pusztai harangszóra" (Tömörkény), ahol az "aranyszömű homok most is mögtermi a pipacsot, búzavirágot, pipitért s a szarkalábat" (Móra), ahol megőszült hajjal búcsúzott el az erdőtől "az, akihez családja után a legközelebb állott" (Kiss Ferenc). Ott, ahol a virításnak megfelelően májusban legszebbek az erdők, júniusban a rétek és kaszálók, augusztusban a mocsarak, s ősszel a szikesek... " Czógler Kálmán mellett életének másik nagy tanáregyénisége Győrffy István volt, aki ebben az időben a szegedi egyetem botanika professzora. A professzor úr személyesen mutatta be tehetséges hallgatóját Kiss Ferenc erdőfőtanácsosnak, a „szegedi erdők atyjának", ami különleges kitüntetésnek számított. 1940-ben rövid ideig rábízta legféltettebb kincsének az újszegedi füvészkertnek a vezetését is (Tandi 1997). Többször megszakított egyetemi tanulmányait Szegeden kezdte meg, majd az egyetem visszahelyezése után Kolozsvárott fejezte be. Közben katonáskodott, leventeoktatói tanfolyamot végzet, de mindenek előtt botanizált. A szüneteket és a