A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Juhász Antal: Huszonöt év a tudomány és a közművelődés szolgálatában. Szűcs Judit köszöntése

mereteket föltáró publikációvá érlelt. (Lásd a Migráció és település a Duna-Tisza közén c. kiadványsorozat köteteit.) Az 1990-es években irányult kutatói érdeklődése a tárgyak világa felé. Elsősorban csongrádi kézművesek és parasztok kapitalizmus kori hagyatéki leltárait tárta föl és elemezte, azzal a célkitűzéssel, hogy keresse az összefüggéseket az egykori hagyatéktulajdonosok társadalmi, vagyoni helyzete és tárgyi környezete között. Koncepcióját érzékelteti egyik forrásközlő tanulmányának címe: Csongrád társadalma a tárgyakban. Hármai Rozália földmüvesné leltára. (MFME Studia Ethnographicae 2. 1998. 5-19.) Kutatásairól rendszeresen beszámolt a VEAB Kézművesipartörténeti Szimpóziumain, s anyagát a szimpózium kiadványaiban publikálta. Külön kiemelem egy csongrádi tanya tárgyi világát, eszközellátottságát számbavevő tanulmányát. (Egy csongrádi tanya története és tárgyleltára. MFME 1988-1. Szeged, 141-166). Az 1970-80-as években néhányan készítettünk hasonló adatfelvételt. Magam a hetvenes évek közepén három szegedi tanyán vettem számba a teljes tárgyegyüttest, így tapasztaltam, hogy roppant időigényes és sok figyelmet, empátiát igénylő vállalkozás. De megéri, mert igen sok hozadéka lehet! Szűcs Judit azon kevesek közé tartozik, aki vállalták az aprólékos anyaggyűjtést, táblázatszerkesztést. Meggyőződésem, hogy a „felgyorsult idő" őt (is) igazolta. Húsz év múltán tanyaleltára a részint eltűnő, részint átalakuló tanyai létforma pótolhatatlan dokumentuma. Tudományszervező tevékenységét példázza a csongrádi múzeumban rendezett két tanácskozás: 1993-ban, Szilágyi Miklós közreműködésével A társadalom néprajzi vizsgálatának eredményei és lehetőségei az Alföldön, 1995-ben Viselet és társadalom, avagy a ruha teszi az embert címmel, Flórián Máriával rendezett konferenciát. Az előző tanácskozás 11 előadását közlő kötet (Csongrád, 1996) új megközelítésekkel és forrásokkal gazdagította a magyar népi társadalom kutatását, az utóbbi előadásainak, praktikus meggondolásból, mindössze tömör kivonatait rendezte sajtó alá a szerkesztő. 1995-ben és 1996-ban a csongrádi múzeum adott otthont a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke által szervezett Nemzetközi Diákszemináriumnak. A külföldi résztvevők - egyetemi hallgatók és tanáraik - megismerhették a dél-alföldi város századvégi arculatát, változó népi kultúráját, jó hírét vitték a városnak és a házigazda múzeumnak. A muzeológus tevékenységének nagyobbik részét - tapasztalatból mondódik - a múzeumi aprómunka: a tárgygyűjtés, leltározás, revízió és kiállítások rendezése, szaktanácsadás: összefoglalóan a közművelődést szolgáló munkálkodás tölti ki. Amint a csongrádi státust megkapta, Szűcs Juditnak mindjárt a Csongrád-Belsőváros, Gyökér u. 1. számú ház berendezésével kellett szembesülnie. A ház kiválasztása megtörtént: e sorok írója és Geönczeöl László, a városi tanács főmérnöke szemelte ki „tájház"-nak az épületegyüttest. Akkorra az ópusztaszeri emlékparkban elkészült a csongrádi halászház, az ugyancsak belsővárosi, Gyík u. 16. számú ház másolata, a nyitott kéményű pitvar régies bolthajtásának megépítésével. Szűcs Judit A Gyökér utca 1. számú ház berendezésének néhány kérdése című dolgozatában megírta az épület két, különböző időmetszetet reprezentáló szobája: a festett bútorzatú „öregház", és az újabb bútorokkal ellátott „nagyház" berendezésének történetét (Mozaikok Csongrád Város Történetéből. 1987. 105-115.). Részletesen ismerteti szakirodalmi forrásait és a visz-