A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Juhász Antal: Huszonöt év a tudomány és a közművelődés szolgálatában. Szűcs Judit köszöntése

szaemlékezéseket, amelyek alapján a gondos rekonstrukciót készítette. írása a tárgykörben az utóbbi három-négy évtized egyik legtanulságosabb dolgozata. A néprajzi gyűjteményt az eltelt negyed század alatt többszörösére gyarapította, főleg a helyi kézművesség: késes, kádár, hajóács mesterség, a 20. századi házberendezés és háztartás, a szőlőművelés és -feldolgozás tárgyaival. Kollégáival és külső munkatársakkal 1990 és 2000 között több időszaki néprajzi kiállítást rendezett. Különösen emlékezetes a népi táplálkozás tárgyi anyagából készült Terülj, terülj asztalkám... című tárlat, melyet a szegedi és a makói múzeum is bemutatott. A húsz évig nyitva tartó Kubikusok című állandó kiállítás lebontása (1994) után került sor a múzeum új állandó régészeti, történeti és néprajzi kiállításának előkészítésére. Szűcs Judit párját ritkító energiával, több pályázat révén gondoskodott a kiállítási tárlók, az öltözeteket bemutató bábuk, a fotók és térképek elkészíttetéséről, e tárgyak rekonstruálásáról. Több éves előkészítő munka után 2002-ben nyílt a Csongrád népélete című új, állandó néprajzi kiállítás. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyvében közzétette a kiállítás forgatókönyvét (Studia Ethnographica 4. 2003. 247-287.). Általában nem szokás a belső dokumentációnak, illetőleg műhelymunkának tekintett forgatókönyvek publikálása, magam nem ismerek rá példát. Valószínű, az idő múlása igazolja a közlést, mindenesetre múzeumtörténeti jelentőségű közleménnyé érik. Vitathatatlan, hogy egy állandó múzeumi kiállítás forgatókönyvének anyaggyűjtése, megírása - közművelődési hozadéka és értéke mellett - tudományos munkának tekinthető, és ez mindenképp Szűcs Judit újszerűnek ható közlését, vállalkozó kedvét dicséri. Mint a szegedi múzeum munkatársa 1991 júliusáig közelről kísérhettem figyelemmel a most 60. életévét betöltő Szűcs Judit múzeumfejlesztő és tudományos tevékenységét. Azóta is számon tartom terebélyesedő munkásságát. Több szaktudományi programban: monografikus jellegű kutatásban, a Duna-Tisza közi migráció föltárásában dolgoztunk együtt. Lelkiismeretes, szakszerű munkájára, pontosságára, segítő készségére a közösség mindig számíthatott. Kiváló kapcsolatteremtő képességével, egyéniségével s mindenekelőtt elismert tudományos és tudományszervező munkásságával a csongrádi múzeumot műhellyé, a nagytájra is kisugárzó hatású intézménnyé tette. Az évfordulón azt kívánom a csongrádivá fogadott szentesi néprajzkutatónak, őrizze meg munkakedvét, váltsa valóra terveit - a maga, munkatársai, barátai örömére, a helybéliek és a tágabb közösség szellemi gyarapodására.