A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)
Nagy Netta: Életstratégiák a beszolgáltatás éveiben Csólyospáloson
A több mint egy évtizedig fennálló beszolgáltatási rendszer a parasztság minden rétegét súlyosan érintette, úgy a „dolgozó parasztot" mint a „középparasztot" és a „kulákot". A tanácsülési jegyzőkönyvek „szabotáló kulákokról", „spekuláló kulákokról", „kulák visszaélésekről", „notórius nem teljesítőkről" és a „begyűjtést szívügyüknek tekintő dolgozó parasztokról" szólnak. A helyi ellenségeskedés felszítását szolgáló híresztelések igen távol álltak a valóságtól. A Nagy Imre kormány hatalomra kerülését követően maguk a „dolgozó parasztok" tették szóvá a gazdaságpolitika visszásságait, a beszolgáltatási rendszer tarthatatlanságát. 1953 októberében felvetődött, hogy miért van még mindig szükség a beszolgáltatási rendszerre, amikor a háborús jóvátétel fizetését már megszüntették. 5 „Hiba volt, hogy a múlt esztendőben beadtuk a gabonát és mi dolgozók nem kaptunk elegendő kenyeret. Nemcsak azért termelünk, hogy beadjuk, hanem azért, hogy enni is tudjunk." - mondta Ny. J. tanácstag 1954-ben. A parasztság által megtermelt élelmiszerkészleteket olyan mértékben vonták el tőle, hogy ezzel egzisztenciáját is veszélybe sodorták. Életek múltak a helyi vezetés hozzáállásán, jóindulatán vagy éppen szolgalelküségén. Az életben maradás érdekében a parasztság valamennyi rétege kénytelen volt bizonyos túlélési eljárásokhoz, önvédő akciókhoz folyamodni, még akkor is ha ez ellenkezett az elődeiktől örökölt értékrenddel. Egyik adatközlőnk szavaival élve: ,Akkor tanulunk mög lopni; a sajátunkbul. De mi mást töhetött vóna az embörfia, éhön csak nem halhatott.' 1 '' A kutatás célja A beszolgáltatás témakörét ez idáig helytörténeti kutatást végezve Csólyospálos példáján keresztül vizsgáltuk. Elsősorban írott forrásokra támaszkodva próbáltunk képet kapni a beszolgáltatás és begyűjtés menetéről, a hozzá kapcsolódó adminisztrációról, a rendszer intézményi hátteréről, a rendeletek végrehajtásáért felelős helyi bürokráciáról; kezdve ezt a Futura bizományosokkal, folytatva a begyűjtési megbízottakkal, nyilvántartókkal. Régi családi „irattárakban" beadási könyvek, vételi jegyek, vágási engedélyek után kutatva azt tapasztaltuk, hogy az emberi emlékezet el nem feledett élményeket őriz erről az időszakról. Hogyan reagált a helyi társadalom a beszolgáltatási terhek okozta kihívásokra, a termelő érdekeit figyelmen kívül hagyó rendeletekre? Milyen túlélési eljárásokat, önvédő akciókat léptetett életbe a parasztság akkor, amikor a terhek az elviselhetetlenségig fokozódtak? A kiindulásnak tekintett kérdés idővel újabb kérdéseket vetett föl például azt, hogy van-e különbség a különböző vagyoni és társadalmi helyzetű egyének magatartásában? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához az írott források kevésnek bizonyultak, annak ellenére, hogy a korszakra vonatkozó iratanyag hatalmas mennyiségű, hiszen a beszolgáltatás lebonyolítását rendeletek tömkelege szabályozta időről időre, lebonyolítására óriási apparátus épült ki, maga a folyamat pedig rengeteg adminisztrációt igényelt. 5 Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára XXIII. 716. Tanácsülési jegyzőkönyv 1953. október 17. ft Farkas Andrásné Menyhárt Erzsébet közlése
