A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Nagy Netta: Életstratégiák a beszolgáltatás éveiben Csólyospáloson

Nyilvánvalóvá vált, hogy az írott források mellett a szóbeli emlékanyagnak a megszokottnál nagyobb jelentősége van. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a válasz az emlékezetben rejlik, azok emlékezetében, akik egy-egy parasztgazdaság birtokosaként élték meg az 1945-1956 közötti időszakot. Ők, a mai 70-80 évesek még személyes élményeket őriznek a beszolgáltatási, begyűjtési rendszer éveiből. A feketekereskedelem szinonimájaként ismert „cserebere", „cserevilág", vagy az engedély nélküli állatvágásra használt „feketevágás" csak egy-egy azon túlélési akciók közül, melynek hallatára a korszakot megélt ember emlékezete kitárul és megelevenedik az a személyes történelem, amit máshonnan nem ismerhetünk. A szóbeli közlésre épülő gyűjtés lehetőséget ad arra, hogy a magyar történelem egy szeletét a korszakot átélt ember szemével láttassuk, továbbá az írott történelem és a személyes történelem találkozását vizsgáljuk. A kutatás során felmerült, hogy az egyszerű kérdőíves gyűjtés mellett célravezetőbb élettörténetek gyűjtése. Ezek az élettörténetek ún. tematikus élettörténetek, vagyis a beszolgáltatás köré szerveződnek. Az élettörténeti elbeszélések hasznosíthatósága abból adódik, hogy egy-egy élettörténet egy-egy életpálya rekonstrukció.

7 A különböző helyzetek megoldása során az egyén különböző mintákat használ olyanokat, amiket elődei és kortársai, vagyis válogat az elérhető minták között. Azért fontosak tehát az élettörténetek, mert ezek hordozzák a beszolgáltatás fogadtatásával kapcsolatos „megoldás-mintákat". Az, hogy ki melyiket választja sok mindentől függ az egyén esetében. Életstratégiák az ötvenes években falun A továbbiakban három élettörténetet mutatok be, az élettörténeti elbeszélésekből vett szemelvények és a források kínálta szempontok alapján. A három példa érzékelteti, hogy az 1950-es években különböző származású, vagyoni helyzetű egyének hogyan reagáltak a beszolgáltatás okozta kihívásokra. A példákkal nem az általánosítás a cél hanem az, l|iogy a történelmi események felszín alatti rétegeit is megmutassuk, és esetleg olyan részletek is feltáruljanak, melyek makrotörténeti megközelítésben rejtve maradnának. A 3 élettörténet feljegyzésére 2004-ben került sor, irányított beszélgetések alapján. Ebből adódik, hogy az élettörténeti elbeszélések nem komplett élettörténeteket ölelnek föl, hanem inkább élménytörténetek láncolatából keletkezett tematikus élettörténetek. Szerkesztésük tehát hasonló, mindegyik rövid családtörténettel indul, van bennük gazdálkodás történet, az „orosz bevonulás" majd a háború utáni újrakezdés és a beszolgáltatás élménytörténetei. A három elbeszélőben közös, hogy mindegyikük a beszolgáltatás éveiben alapít családot, ekkor lép az önállósodás útjára, viszonylag fiatalon. Az egyikük jómódú nagygazda család sarja, a másik kulákhatáron mozgó középparaszti származású, harmadikuk egy szegény családból való fiatalasszony. Az élettörténeti elbeszélésekből kiderült, hogy számos körülmény befolyásolja, hogy az egyes ember hogyan él 7 Niedermüller 1988. 379.