A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Kondorosy Szabolcs: A szegedi vár pipái 1

Ennek azonban ellentmondanak a fej-nyak nyílásszög adatok, melynek csökkenése az általános tendencia. Az 5. típus kifinomult, zárt vonalú mezői is inkább tűnnek a formai fejlődés (akár oldalági) végpontjának, mintsem kezdetének. A típuscsoportba tartozó alakokat közölték Bácsból, Siklósról, Kanizsáról, Jeni Palánkról, Simontornyáról, Budáról, Esztergomból, Egerből és Ónodról.

29 Jeni Palánk példányait 1686 előttre keltezi történelme, ez természetesen nem zárja ki a típus továbbélését/

0 A jeni palánki, egri és esztergomi példányok legalább 3 féle nyakgyűrüvel jelentkeznek, ami e forma hazai meggyökeresedését igazolja. Jelentős számú példánya van Szófiában, ahonnan származtatják

?/

, kisebb arányban említik egyes balkáni (bolgár, görög) lelőhelyekről és földközi-tengeri kikötőkből.

32 A szófiai erős hagyományok és az alább kimutatott kereskedelmi kapcsolatok (Sz99-Szl04) alapján elképzelhető, hogy az alapforma kereskedelmi úton onnan került ide legkésőbb a 17. században. Ez esetben is az import csak egy időszakra korlátozódott, mivel más, Szófiában gyakori, feltehetően ott gyártott, pl. 18. századi pipák nálunk alig vagy egyáltalán nem jelennek meg. Ám ellentétes irányú kereskedelem is feltehető. Sokatmondó lehet, hogy a típus egy vonása (a kicsőrösödés a fej elülső peremén) egy nagyon korai, 16. század végi hazai pipán mutatkozik", ez tehát korai hazai eredetet vet fel. A típus - ellentétben más alakokkal - a Balkánon és azon túl is messze eljutott, ami rendszeres kereskedelmére utal. Szegedi példányszáma, legnagyobb relatív aránya és hazai, Szófiában ismeretlen változatai arra mutatnak, hogy a Hódoltság, azon belül pedig Szeged lehetett vagy lett egyik fő gyártási helye. Már ekkor megjelentek a szögletesen megtörő profillal, síkolt felülettel készült, ill. a kigömbölyödő formájú, sima felszínű alakok. Esetleges továbbélésükhöz sorolható az egyéniesülő 5. altípus. Szoros rokonságban áll e formákkal a tagolatlan Sz96 vékony, hosszú nyaka, nyakgyűrüje, a kissé öblösödő fej és a vörös, polírozott agyagfesték révén, ami ugyanazon készítési helyre mutat. Különlegességét a fej felső részének vízszintes árkolásai és aljának szelíd bordázása adja. Fejformáját illetően a 3. (és 4.) típusból veheti az eredetét a Sz97, ahol a fej kigömbölyödő alsó része tompa vállvonallá esik össze. A keskeny nyakgyürű, előgyűrü, a nyak díszítéséhez többféle görgöpecsétlőt használtak, akárcsak a csésze-kémény határ és az elmosódott tőke jelölésére (áltőke). Sajátos a csésze előoldali részén szoros spirálban vezetett fogaskerék vonal. A nyak felső részén falevél alakú benyomat, mely szo29 Bács: Nagy S. 1961. Tl. XIV/2; Siklós: Levárdy F. 1994. 92.; Kanizsa: Kovács Gy. 2004. 122, 6.; Jeni Palánk és Simontornya: Gaál A. 2004. 261, 270-272, 34-41. sz.; Buda: Tomka G. 2000b. 128. 5g/3. Esztergom: Kondorosy Sz. 2007. 4. és 5. kép, E47-E63.; Eger: Kovács B. 1963. 247-248, 4-8. sz., III. t. 11-15 (vegyes típusú pipák II. csoport); Ónod: Tomka G. 2005. 612, 2. tábla 7-11. 30 Egy budai XVIII. század (közepi?) pincebetöltés példánya alapján: Tomka G. 2005. 612. 31 Innen 60 db ismert, ami a szófiai gyűjtemény 13%-a. A városban már 1604-ben pipakészítő céh működik. (Stanceva M.-Nikolova T. 1988. 139,0. 11). 32 Bulgária, Kjustendil - „túlnyomó rész": Robinson R. W. 1985. 173; Görögország, Kerameikos - ldb: Robinson R. W. 1983. 273, Pl. 52. 2, Korintosz - 5 db, Athén - 1 db: Robinson R. W. 1985. 173, Pl. 48. C10 és 195, Pl. 61. A7. Kikötőkből módosult alakjai: Horvátország, Rovinj - 1 db: Bekic L. 2000. 266, T. 5. 7.; Franciaország, Pomègues - 7db: Gosse 2002, 51, Bl típus, Var. 3; 130, 3. 33 Kovács Gy. 2002. 71, 82. kép.