A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Kondorosy Szabolcs: A szegedi vár pipái 1

katlan elhelyezése ellenére műhelyjegy lehet." Világosabb a díszítetlen Sz98 formai kötődése a fenti típusokhoz, melyektől azonban cserépszín anyaga is elkülöníti. Tagolatlan „gerinces" pipák (V. tábla) A hengeres nyak fokozatos bővüléssel, derékszögnél kisebb szögben csatlakozik a felfelé alig táguló, magas fejhez. A fejen a varratvonalban éles gerinc fut a peremig, a fejnek csepp alakú keresztmetszetet adva. A nyakgyürű keresztmetszete négyszögle­tes. E típus fehér (Sz99-Szl03), egy esetben halvány rózsaszín anyagú (Szl04). Űr­méret: 6,8 ml-7,3 (Szl02, Szl00). Itt két altípusa különíthető el: 1. A nyakgyürű alacsony henger, íves átmenettel csatlakozik a nyakhoz, melyen végigfut a gerinc, a fej alján gömbölyded púpot képezve, a fej peremén pedig kimaga­sodó csúcsot alkotva (Sz99, Szl00). Barnásfehér, félfényes anyagú. 2. A nyakgyűrű alacsony csonkakúp, átmenet nélkül csatlakozik a nyakhoz. A gerinc csak a fej alatt indul (Szl01). Fehér. Egy fej jobboldalán küllős félkör (vagy félig benyomott kör) bélyeg látható, ta­lán a készítő jele (Szl02); e példány fekete márványozó csíkkal ékes. A típusból Sze­geden 6 darab ismert. Felbukkan egy-egy példányban Esztergomban, Váradon, Buka­restben, sőt Pomèguesben 35 , de jelentősebb arányban csak egyes bolgár városokban. 36 Legnagyobb darabszáma és sok variánsa alapján Északkelet-Bulgáriából, szűkebben Várnából eredeztethető vagy legalábbis egyik fő műhelye volt itt. Innen sugárszerűen osztott vagy apró körökkel kitöltött kör megjelenésű műhelyjegyek mellett egy eset­ben arab betűs mesterjegye is ismert. Két ottani példányát fajansszal a 18. századra keltezték, más vélekedés szerint azonban 17. századiak." 7 A több altípust (műhelyt?) képviselő szegedi - és a hazai - példányok még a török időben kerülhettek ide áru­ként (kis hányaduk esetleg etnikai mozgás révén vagy útiholmiként). E keltezést erő­síti a típusnál fellelhető számos hollandi jellegű (nyugatias) vonás (fehéres agyag, vékony, hosszabb nyak, tagolatlan fej, a talán támasztósaroknak megfeleltethető púp), mely a török pipagyártást kezdetben jellemezte. 38 A szegedi példányok származásánál más, feltehetően északkelet-bulgáriai városok is szóba jöhetnek. Egy további szegedi példány (Szl05) e típus morfológiai elemeit hordozza (ge­rinc, fej balján küllőskerék bélyeg, szögletes nyakgyürű), ami az itteni (a legnagyobb hazai) példányszámból és részarányból következő formai hatásra utalhat, de kigömbö­lyödő alfele, vastagabb nyaka talán helybeli vonás. A vékonynyakú polírozott-festett és a gerinces pipák bolgár kereskedelmi kap­csolatokra vetnek fényt. Rokon formai elemeik (vékony nyak, tőke hiánya, tagolatlan fej) időben is egymáshoz közelítik ezeket, és nyugati előzményeikre mutatnak. ,4 Más típuson: Stanccva M. 1972. 84. E feltevést támogatja, hogy az egymagában álló benyomat nehezen látható helyen, nem díszítő szerepben áll. 35 Esztergom: Kondorosy Sz. 2007. 4. kép E46: Várad: Doru M. 2002. Pl. LXXXVII, 12 és 13 között; Bukarest: Iona§cu I.-Zirra VI. 1959. LXVIII/17.; Pomègues (Marseille karanténkikötője volt): Gosse 2002, 52, B2-b típus, No. 4. 36 Várna: 24 db és Szófia: 1 db (Stanceva M. 1972. II. típus: 87-88, Fig. 11); Veliko Trnovo: 8 db (Iléeva V. 1975. II. típus: 181, 1.1. 3, 4.); Provadia: 8 db - fogaskerék, rozetta (Haralambieva A. 1986. 143,1.1,. 3 ). 37 18. századra: Stanéeva M. 1972. 88., XVII. századra: Haralambieva A. 1986. 143. 38 Robinson R. W. 1985. 153.

Next

/
Oldalképek
Tartalom