A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Kondorosy Szabolcs: A szegedi vár pipái 1

Kívánatos volna minden esetben a motívumok nagyított rajzú vagy fényképü közlése is - a műhelybélyegek megkerülhetetlen, hasonló közreadásán kívül, tekintve, hogy méretük miatt ezek kicsinyített vagy méretarányos ábrázoláson kevéssé vehetők ki, jelentőségük viszont nagy lehet. 6 Érzékeny jelzői egy-egy divathullámnak, s így különböző típusú, egyébként nehezen korrelálható pipákat kapcsolnak egy kronológi­ai horizontba. Kérdéses egy-egy ilyen horizont szélessége, azaz egy motívum elterje­désétől eltűnéséig eltelt idő hossza. Ebben irányjelző lehet annak földrajzi elterjedtsé­ge, variánsainak és származékainak megjelenése és száma. Mindezek továbbá kultu­rális hatások, hatósugarak felderítésében is támpontot nyújtanak. A görgőpecsétlők alkalmazása az egyedi bélyegzőknél jóval általánosabb, gyak­ran azokkal együtt fordul elő. A török pipáknál szinte csak akkor hiányzik, ha ez tí­pusjellemző (így a 3 nagyobb típusnál: Szl5-Sz35, Sz43-Sz95, Sz99-102, továbbá a Szl60-nál), vagy ha mázasok. Egyetlen kivétel a Szl4. Leggyakoribb a fogaskerék, mely a fogak mérete, sűrűsége és finomsága szerint többféle lehet, akár egy pipán belül is (Sz7, Sz8, Szll3). Az ezt követő mihrábsorok kidolgozottságban és tagolt­ságban eltérőek (két- vagy háromfokú: Sz39; egy- vagy kétnézetü). Elhelyezésük a fejpaláston végig (Sz39, Sz40), a nyakgyürűn körbe (Sz38) vagy ferdén (Sz8) ismert. A fogaskerék módosulata a fürészfogas mintasor (Sz36, Sz41, Sz97). Előfordul futó­kutya-sor (Szl09, a nyakgyűrűn és alatta), cikkcakk mintasor a tőke mentén (bemé­lyedő: Sz97, domború: Szl55), tüskesor (Sz97). Szélesebb kerékkel készültek a rács­minta-sávok (Sz2-Sz4, Sz37, Szl08?). Mázazás, festés, polírozás A 179 pipából 11 mázazott (6,1%): 6 zöld, 2 sárga, 3 barnás színű. Közülük 9 török, két zöld színű későbbi. Tehát a török pipák 7,6%-a mázas. Ez az Esztergomban talált 10% körüli arányhoz esik közel (Kondorosy Sz. 2007). Ha a két tömegárunak számító, és helyi eltérések miatt az arányokat erősen módosító csoporttól („A" és „B", ld. alább) eltekintünk, az eddigi hazai török lelőhelyek mázas pipáinak aránya 20­36% közötti, melyből a szegedi a legkisebb (1. táblázat). 7 összes török pipa közpipák („A") festett­polírozott pipák („B") mázas pipák mázas pipák „A" nélkül mázas pipák „A"+„B" nélkül Szeged 118 21 17,8% 53 44,9% 9 7,6% 9,3% 20,4% Palánk 8 94 32 34% 6 6,4% 20 21,3% 32,3% 35,7% Esztergom 9 236 144 61% 17 7,2% 23 9,7% 23,9% 29,3% 1. táblázat: Török pipák egyes csoportjainak aránya hazai törökkori várakban A 5 mm köriili méretük és a nyomdai reprodukciós lehetőségek miatt legalább háromszoros nagyítás cél­szerű. 7 Ebben a bármily kis mértékben bizonytalan korú példányok (11. Íj.) levonása sem okoz lényeges válto­zást, a mázas pipák aránya így 8,3% („A" és „B" nélkül 26%) lenne, a palánkinál továbbra is jelentősen kisebb értéket mutatva. x A palánki vár anyagával együtt közölt 11, más vagy ismeretlen helyről származó példány nélkül. 9 Az esztergomi közpipák egyike mázas, így a közpipák nélkül a mázasok száma is eggyel kevesebb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom