A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)
N. Szabó Magdolna: Adatok a hazai háziipar reprezentációjához az országos és a világkiállításokon (1872-1900)
A hazai és a világtárlatok palettáján. (Katalógusok, levéltári források és korabeli híradások alapján.) Magyarország világkiállítási részvételének vizsgálata, de a hazai iparmű és vegyes tárlatok akár technika-, ipar- és gazdaságtörténeti, akár építészet- és művészettörténeti szempontból alig feldolgozott. 2 A kézműipar kutatói rendszeresen nyúlnak a külföldi és hazai nagy kiállítások katalógusaihoz, az eseményekről szóló hírlapi tudósításokhoz, mint forráshoz. Legtöbben a néprajz tudománytörténete, a népművészet története, ill. a viseletkutatások kapcsán foglalkoztak a jelesebb hazai tárlatokkal. 3 Ezúttal a háziipar kutatása szempontjából közelítve az 1872-es kecskeméti Országos Iparműtárlattól kezdve az 1900-as párizsi világkiállításig terjedő időszak jelentősebb bemutatkozási lehetőségeit vizsgáljuk, kiemelt figyelmet fordítva a hazai háziipar különböző mérvű és jellegű reprezentálására, a háziipari ágak területi megoszlására, a kiállított tárgyféleségekre (amennyiben utalnak rá a fennmaradt dokumentumok) és a rájuk irányított figyelem legfőbb indítékaira. A választott időszakra tehetők a háziipar fellendítését célzó intézkedések, állami szociális és iparfejlesztési törekvések, melyek hatására ez az országszerte jelentős termelési mód egyre nagyobb nyilvánosságot kap, akár az itthoni, akár a külföldi kiállítások alkalmával. 1870-es éveket megelőzően a háziiparra kevesebb figyelmet fordítottak, mint az 1873-as bécsi részvétel átütő sikere után. E fordulat előtt iparstatisztikáink, tájleírásaink meglehetősen felületesen kezelik a témát. Mint ágazat, érthető okokból, sokáig háttérben maradt az ipari termelésben uralkodó céhes, gyár-, ill. kézmüvesiparral szemben. A háziipart az 1867-es kiegyezés után megalakult magyar kormányok vették pártfogásukba 4 A mecénások keresése mellett hathatósabbnak bizonyult a vidékenkénti háziipari tanfolyamok, tanműhelyek 5 szervezése, a kereskedelmi kapcsolatok megteremtése, és a piacok felderítése, amihez kiváló lehetőséget nyújtottak a táji specializálódások termékeit befogadó tárlatok. A háziipar fellendítését célzó törekvések a 20. sz. elején tovább erősödtek, hiszen még ekkor is úgy vélték egyes szakértők, hogy Magyarország ipari termelése tulajdonképpen a perifériákon meghonosodott és évszázados múltra visszatekintő háziipari termelésben koncentrálódott. 1 2 A téma építészettörténeti kutatásának eredményeit egy közelmúltban megjelent tanulmánykötet tartalmazza (Pavilon - Építészet a 19-20. században a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből), melyben Lővei Pál írása foglalja össze a hazai építészeti megjelenést a világkiállításokon. Lővei Pál 2001. Egy évtizeddel korábban látott napvilágot a magyar részvétel általános kérdéseivel foglalkozó kis monográfia. Diószegi György - Gáti József : A látnivaló temérdek - Magyarország szerepe a kiállítások történetében címmel (1992), ill. a hazai tárlatokkal foglalkozó publikáció, A magyar kiállítások és vásárok 150 éve (1992), Kapalyag Imre szerkesztésében. 3 A teljesség igénye nélkül a következőket említhetjük meg: Kresz Mária: A magyar népművészet felfedezése. Ethn. LXXIX. 1968. 1-36., Fejős Zoltán: Népművészeti divat a múlt század végén és a századelőn. In: (Hofer Tamás szerk.) Népi kultúra és nemzettudat, 1991. 143-158., Domonkos Ottó 1991. 4 A háziipari mozgalmakról bővebben N. Szabó Magdolna 2005. 5 Az 1870-es évek elejétől: Kassán szövészeti, Nagyszombatban kosárfonó. Besztercebányán fafaragó, Sepsiszentgyörgyön szövészeti, Bánffyhunyadon gyermekjáték-készítő, Pozsonyban nőipari tanműhelyek létesültek. 6 Csák E. Viktor 1928. 18.
