A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

Folyik az esztendő, az idő gyorsan jár, Eleted vége is mind csak közelebb vár, Nem mondja a halál: „Ennek meghalni kár. " Kaszájával mindenkit egybe lekaszál. Vesd meg hát, én lelkem, ne kapdoss ezekbe, Minden célod legyen az élő Istenbe, Esedezzél neki, hogy vegyen kedvébe, Végtére rendeljen mennyei székébe. Oh irgalmas Jézus, légy nekünk irgalmas, Hogy a végső célunk ne legyen ártalmas, Halálunk éjjele legyen nyugodalmas, Lelkünk boldogsága menny égben jut almas. Amen. Öreg halottnál Dicsértessék az Úr Jézusnak szent neve, Mind mennyen, mind földön áldja minden nyelve, Mert nincs édesebb név a Jézus nevénél, Szűzanyánk, Mária, a te szülöttednél. Akik Máriához szívből fohászkodnak, Magas mennyországba Jézushoz feljutnak, Mert Jézus érettünk kínhalált szenvedett, Szörnyű halálával nyert mennyben életet. Sirassuk meg szívből a mi bűneinket, Hogy sokszor bántottuk a mi Istenünket, Kérjük Szűz Máriát, kérje értünk fiát, Hogy adja meg nekünk dicső szent országát. Vessünk hát meg mindent, mi van e világban, Jobb lesz a síron túl, mennyek országában, Jézus is szent vérét értünk kiontotta, Hogy könnyebben jussunk dicső országába. Mária Szűzanyám, lábadhoz borulok, Mert nincs e világon semmi vigaszságom, Te szent fiad előtt érettünk könyörgesz, Egész társulattal kertedbe bevezess.