A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

Ha Mária kertjének kertésze lehetnék, Rózsa virágokból koszorút köthetnék, Magas mennyországba egész társulattal Majd énekelhetünk a szent angyalokkal. Nincs itt maradandó lakása senkinek, Keressünk hát mennyben örököst lelkünknek, Azért e világban élni igyekezzünk, De Isten nevéről el ne feledkezzünk. Vagy éjjel vagy nappal eljön az az óra, Hogy majd szólítanak minket a nagy útra, Hogy majd a síron túl örök boldogságba Vigye fel lelkünket magas mennyországba. Mondjuk hát mindnyájan: szent a nagy Úristen, Akit az angyalok imádnak szüntelen, Boldogságos Szent Szűz, mi kegyes pátronánk, Kérjed mindnyájunkért mennyei szent Atyánk. Nyissa meg előttünk mennyország kapuját, Adja meg lelkünknek örök nyugodalmát, Hogy mi is mondhassuk, szent-szent-szent az Isten, A szent angyalokkal énekeljünk! Amen. Lelkem Tehozzád vágy... Lelkem Tehozzád vágy, ó Istenem, Mert te vagy kezdetem, te vagy végem, E világ szépsége, minden dicsősége. Csak hiú, nem elégít ki engem. Ha világ bíborával, világ javával Bár biztasson minden pompájával, Szívem nem fogadja, és meg nem nyugtatja, Nem elégít engem birtokával. Mert ez mulandó és változandó, Istenem, egyedül vagy állandó, Csak hozzád egekbe, sóhajtok mennyekbe, Tehozzád, óh örök Mindenható.