A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

A szegény özvegynek ha meghal a párja, Akárhol keresi, sehol se találja, Lehet az özvegynek akár fia, lánya, Ha meghal a párja, nincs ki vigasztalja. A szegény bús özvegy ha el van hagyatva, Keserű és gyászos annak minden napja, Nincs is az özvegynek más vigasztalója, Egyedül az Isten az ő pártfogója. Oh, árvák, özvegyek kegyes édes Atyja, Csak Tebenned bízom, Egek Alkotója, Vezess be engemet a Paradicsomba, Jézus, Mária, József segítsetek oda. Amen. Özvegy szegény anya felett Óh jaj, milyen gyász-gyülekezet ez itt? Sírás és zokogás tölti be a ház belsejit, Itt fekszik egy kimúlt szegény özvegy anya, Ki azúr Jézusnak szolgálója vala. Oh, hol vagytok árvák, óh ide jöjjetek, Nektek keserűség járástok-keltetek, Oh, mert az árváknak e földön élete Bajjal, keservekkel vagyon mindig tele. Nézzétek az anyát, aki itten fekszik, A Jézus Krisztusnak nevében itt nyugszik, Ez is sok baj között itt e bús földön élt Sok nyomorúságot szenvede Istenért. Özvegyek és árvák, keserves éltetek, Mert keserű minden falat kenyeretek, Néki is ürömmel összekevertetett, De már mennyországban megédesíttetett. Isten már hozzátok, fiaim, leányaim, Búcsút veszek immár kedves unokáim, Áldjon meg az Isten itt is ez életben, Boldogok legyetek az Isten nevében.