A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

Isten már hozzátok, városi lakosok, Akik nékem vizet, kenyeret adtatok, Kik a házatokba szívesen láttatok, Legyetek az Úrtól mindnyájan boldogok. Köszönöm énhozzám való hűségteket, Isten fizesse meg jószívüségteket, Szent alamizsnátok virágozzon mennyben, Terített asztaltok legyen az egekben! Amen. Árva gyermek felett Oh én szerencsétlen, szomorú, bús árva, Nem volt vigasztalóm e gyarló világba ' Kedves szüleimtől korán megfosztattam, Jaj, édes Istenem, de árván maradtam! Rajtam az árvaság gyászfátyola lebegett, Éjjel-nappal szívem szüntelen kesergett, Mert soha víg napom nekem nem lehetett, Könnyeimmel ettem az árva-kenyeret. Oh Istenem, de jó az olyan gyermeknek, Kinek jó szülei oly sokáig élnek, Öröm és vigasság az egész élete, Mennyországot élvez szülei körébe. Szóljatok csak, árvák, mi az árva sorsa ? Ugye, boldogtalan minden tapodása? Én is boldogtalan voltam e világba, Mivel én voltam egy elhagyatott árva. Zokogó ajakkal hozzád folyamodom, Oh, kedves Szűzanyám, te légy vigasztalóm, Te vagy a bús árvák s özvegyeknek anyja, Ne hagyj el hát engem, óh szép Szűz Mária! Amen. Legény felett Jelen van a násznép, várja a menyegzőt, Mert a harang szava zengi a hirdetőt, Ily szép vőlegénynek tiszteletet adni, Dísz-menyegzőjére őtet elkísérni.