A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

Tehozzád kiáltok... Tehozzád kiáltok, Mária, Szűzanyám, Hallgasd kérésemet szerelmes hív dajkám, Esedezéseddel végy ki a fogságból, Végy ki, édesanyám, Purgatóriumból! Te vagy a bűnösök kegyes szószólója, Légy szenvedő lelkem megvigasztalója, Kérjed Szent Fiadat, bocsásson meg nekem, Ültesse jobbjára szegény bűnös lelkem. Hallgasd meg Szűzanyám, buzgó kérésemet, Óh, ne vesd meg, kérlek, esedezésemet, Hét fájdalmaidért érettem esedezz, Mária, Szűzanyám, rólam ne feledkezz! Kérlek óh, Szűzanyám, Szent Fiad nevére, Vidd fel hozzá lelkem egek örömébe, Hogy ott Szent Fiaddal veled örvendhessem, A dicső szentek közt, mindörökké! Amen. Özvegy felett Van egy temetőhely özvegyek számára, A szent Kálvária szentséges határa, Úr Jézus Krisztusnak szenvedési ára, Árvák, özvegyeknek befogadására. Ide temetkeznek árvák és özvegyek, Elhagyott szegények és bús jövevények, Ott tündöklik az ő jutalmuk és fényük, Ott válik örömre sok keserűségük. Óh szegény özvegyek, jertek és sírjatok, Velem is kevesebb már a ti számotok, Én sem hullajtom már többé bús könnyeim, Megszánta az Isten sok szenvedéseim. Óh, mert az özvegynél nincsen nagyobb árva, Még a kenyeret is könnyekkel áztatja, Ott is sír az özvegy, hol mások vígadnak, Még öröm helyett is sírásra fakadnak. '