A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)
Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén
Gyermekeim, ne sírjatok, könnyetek ne öntsétek, Míg a sírhalom reám hull, végáldásom vegyétek, Legyetek boldogok, szelídek s boldogok, Áldás szálljon reátok. Szerető jó anyátokat szeretetben tartsátok, Bánatos özvegységében őtet vigasztaljátok, Végszavam ezt mondja: gyászos sírhalomba, Megyek sötét síromba. Jó rokonim, testvéreim, barátok s szomszédaim, Az Isten áldása szálljon reátok, ismerőseim, Síromhoz jöjjetek, oda kísérjetek, Ertem könyörögjetek! Atya, Fiú, és Szentlélek, lelkemet nektek adom, Sírom fölött Jézusomnak szent keresztje virrasszon, Szűz anyám, Mária, ölelj karjaidra, Vidd lelkem Mennyországba. Amen. Nagy Pálné Gáli Ilona énekei Gáli Ilona személyére már nem emlékeznek a pécskai öregek sem, valószínű, hogy a 19. század végén élhetett. Ma sem ritka jelenség, de régen általános volt Pécskán, hogy egy-egy énekesnek nyolc-tíz társa volt, akik vele énekeltek. Ezek jobb hangú asszonyok voltak, akikre az énekes felfigyelt és megkért, hogy segítsenek neki énekelni. Valószínűnek tartom, hogy Gáli Ilona sem volt „föénekes", hanem csak segítő, ezért nem őrizték meg az emlékét. Az énekek egy kis kéziratos könyvben találhatók, amelyet Tóth Mátyásné Farsang Klárától kaptam. A könyv 109 oldalas, keményfedelű notesz. Sajnos évszám nincs benne, de a könyv külseje, a tinta színe és az írásmód az 1880-as, 1890-es évekre utal. A könyv első 23 oldalán a radnai kegykép előtt mondott beköszöntő ima, halottak napi ének és imádság olvasható - ezt azonban nem a könyv tulajdonosa írta bele, hanem bizonyos Jámbor Mária, mint azt a halottak napi ének végére odaírta. A továbbiakban már Gáli Ilona kézírása következik, többnyire halottas énekek. A könyvben nyolc halotti ének szerepel és a halotti rózsafüzér szövege, amit ma is végeznek halott mellett. Emellett van néhány rózsafüzéres ének, esti ének, Máriaénekek és néhány imádság. Itt csak a halotti énekeket közlöm:
