A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

Édesanyám, drága lelkem! Szíved majdnem meghasad, lm, előtted koporsóban egyetlen drága fiad, Viruló virágod voltam, kit oly nagyon szerettél, Áldott szíved jóságából ápoltál s fölneveltél. Kiállhatsz már kiskapudba hazavárni engemet, Drága anyám, ó ne várd már daloló legényedet, Néma csendes lesz itt minden, csak fájó emlék marad, Bánat lesz az új lakója drága kis hajlékodnak. Búcsúzzunk hát, édesanyám, köszönöm jóságodat, A jó Isten óvja, áldja bús szomorú sorsodat! Utoljára megköszönöm te hű nevelésedet, O bocsásd meg, édesanyám, ezt az én rossz tettemet... Édesapám, drága szülőm, most tetőled válok el, Tetőled is csak azt kérem, hogy bocsásd meg vétkemet, Sok évig neveltél, és íme ez lett a jutalom: Gyászkoporsó, sok fájdalom és egy árva sírhalom. Ne készülj hát menyegzőre, én holt vőlegény vagyok, Az élet kegyetlen szele nekem más sorsot szabott. A jó Isten áldja, védje minden egyes léptedet! Találkozunk majd az égben, ha bevégzed életed. Margitkám, drága testvérem, te tőled hogy váljak el? Ki testvéri jóságoddal óvtál, védtél szüntelen, Te maradtál csak egyedül szülői gondozónak, Szülőink öregségére hű szívű ápolónak. O bocsásd meg, drága testvér, ha néha bántottalak, De azért én úgy szerettem testvéri jóságodat. Jó Margitkám, Isten veled, köszönöm hű könnyedet, Oltalmazza Szűz Mária szép ifjú életed! Égi áldás reátok is, kedves kereszt szüleim! Mari István s Rozália, vegyétek végszavaim; Ne hagyjon el a jó Isten kedves családotokkal, Részeltessen kegyelmében és minden földi jóban. Repülj, búcsúzó sóhajom, szép Magyarországra át, Mari Andrásnét keresd fel, és a kedves családját. Mondd, hogy távol a hazától boldog életük legyen, Isten-áldás legyen rajtuk, és minden lépteiken.