A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

Prokai Dezső családjától kérek most bocsánatot, Én szereztem családtoknak fájdalmat és bánatot. O bocsássatok meg nekem szívetek jóságával. Megfizet érte az Isten égi szent áldásával. Összes falubéli lányok és legénybarátaim, Mindennemű rokonaim, és kedves szomszédjaim, Vár reám a temetőben frissen ásott sírverem, Kísérjetek nyugovómra, ott majd testem megpihen. A búcsúztató alatt, akitől éppen búcsúztatják a halottat, odalép a koporsóhoz, a férfiak ráteszik a kezüket, az asszonyok, gyerekek megcsókolják a koporsó fedelét. A közelebbi rokonok, családtagok hangosan fölsírnak, a koporsóra borulva zokognak, amikor nevüket hallják. A búcsúztató után a kántor az alábbi énekkel zárja a szertartást: Itt az óra, vigyétek ki testem, Temetőkert hívogatva vár. Lelkem is száll, terheit lerakva, Mert az Isten engem hazavár. Édesanyám, Szűz Mária, Őrangyalom, elkísérjetek, Kik kísértek, imádsággal Segítsétek szegény lelkemet! Nem dobog már a jó atyai (anyai) szív, A dolgos kéz lehanyatlott már, Szava néma, gyermeket nem szólít, Learatta gondját a halál. „Isten veled, földi élet, Az Úr intett: hazatérhetek, Odafönt majd találkozunk, Szeretteim, isten veletek! " Ezzel az énekkel ér véget a szertartás a halottas háznál. Négy férfi karjára emeli a koporsót, és a ház előtt álló gyászkocsira teszi, ezalatt felsorakozik a halottas menet. (9-10. kép) Gyászzene, kísérömars Ritkán, általában fiatalok temetésénél, vagy nagyon zenekedvelő, nótás ember temetésén, rezesbanda vagy cigányzenekar szokott muzsikálni a gyászmenetben. Ilyenkor elhangzanak a tipikus gyászmarsok, de előkerülnek világi énekek is a rezesbanda repertoárjában. Visszaemlékezések szerint a „Kék nefelejcs", „Eresz alatt fecskefészek", „Új sír van a temetőben", „Amikor már én nem leszek", „Nótáskedvü volt az apám" kezdetű közismert nótákat szokták húzni. Néhányan említették, hogy volt