A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

ilyenkor a ravatal mellett ülnek és fogadják a halottnézöket. A halottnézök megállnak a halottas szoba ajtajában, rövid imát mondanak magukban, majd a ravatalhoz lépve meghintik szenteltvízzel a halottat, a virágot pedig a koporsóra, vagy ha ott már sok van, akkor a ravatal végénél álló kisasztal alá teszik. Innen időnként a segédkező asszonyok kiviszik, és a tornácon levő vizesvödrökbe állítják. Másnap ezeket a halottashintó tetején viszik ki a temetőbe. A hozzátartozók egy-egy halottnéző érkeztekor hangosan siratva a halottat, lehúzzák a szemfedelet, hogy a halottnézők láthassák. (6. kép) Részletesen elmesélik az elhunyt utolsó óráit, a halál körülményeit, a haldokló utolsó szavait. A halottnézők vigasztalják a hozzátartozókat: - Ne sirassátok, mán íí jójárt, nem szenved többet!; - A Jóisten szerette, azé vette magához!; - No, Mari néném, hát vége a szenvedésnek! Mostmán megpihent! A halottnézők nem sokáig maradnak, csendben rózsafüzért imádkozgatnak, majd ha újabb látogatók érkeznek, akkor távoznak. 6. kép; Halottnézőbe érkező, imádkozó asszonyok, Pécska, 1970. A Bánátban halottas háznál sosem szokás köszönni. Amikor a halottas szobába lépnek, csak azt mondják hangosan: - Nyugodjon békibe!; - Isten nyugtassa!; - Isten nyugosztalja! A bánáti svábok Ruhet sanft! (Nyugodjék békében!); Friede seiner Asche! (Béke poraira!) szavakkal köszönnek a halottas háznál, sőt gyermekhalottnál ezt is mondják: Schlaf süß! (Aludj édesen!) A román szomszédok, végtisztességtevők Dumnezeu sä-l ierte! (isten bocsásson meg neki!); Fie-i färana usoará! (Legyen könnyű neki a föld!); Fie iertat! (Nyerjen bocsánatot!) fohászokat használják halottnál köszönésképpen. A távozókat nem szokás kikísérni.