A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

szemfedelet is rátakarják a halott arcára, mondván, hogy aki meg akarja nézni, az kitakarhatja, de aki félős, az ne kényszerüljön nézni. Pécskán csak éjszakára takarják be a vászonnal, és egy fali feszületet fektetnek a mellére, hogy a gonosz lélek ne férhessen hozzá. A ravatal fejéhez egy kis házioltárt állítanak, erre két vázában virág, Mária-szobor kerül, a falra pedig egy szentképet akasztanak a halott feje fölé. 5. kép. Halottas szoba Pécskán, 2000-ben, Baloldalt a fekete lepellel letakart állótükör. Halottnézés Amikor a halott fel van ravatalozva, a közelebbi rokonok elmennek halottnézőbe. Ez csak az asszonyok feladata, férfiak sosem mennek. Ez általában a kora délutáni órákban történik. Ilyenkor viszik el a virágokat, és ha már elkészültek, akkor a koszorúkat is. Pécskán különösen is szokás a koszorút napközben elvinni a halottas házhoz, ugyanis helyi szokás szerint a virágkötőtől elhozott koszorút nem szabad bevinni a házba, mert szerencsétlenséget hoz. Régen, amikor a koszorút az asszonyok otthon készítették, akkor is az udvaron vagy a nyitott tornácon, „gangon" kötötték meg, és el is vitték a gyászházhoz. 1997-ben egy idős rokonunk halt meg Pécskán. Délelőtt én mentem el a megrendelt koszorúért, és otthon a szintén idős, 90 éves nagybátyám az ablakból nézte meg, milyen lett a koszorú, de a házba nem engedte bevinni, hanem vittem tovább a halottas házhoz. A Mezőségen (Kalotaszegen, Fehér, Maros és Kolozs megyék református falvaiban) az asszonyok halottnézőbe karjukon kosárral mennek: tojást, lisztet, húst visznek adományképpen a másnapi torra. Ilyen szokásra Pécskán nem emlékeznek. Lakodalomba itt is szokás adományokat vinni, de temetéskor nem. Pécskán a házbeliek