A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

2.b. kép. Fiatalasszony a ravatalon. Fejét fehér kendővel kötötték be. Pécska, 1944. 1992-ben Aradon egy közeli ismerősünk halt meg, aki betegsége alatt nagyon meghízott, ám kérése az volt, hogy esküvői ruhájában temessék el. Persze a hatalmas test sehogy sem fért bele a rég kihízott ingbe, zakóba. Az öltözetést a halott felesége, fia és egy nagynéném végezték. A halott kellőképpen megittasodott fia mérgében csúf megjegyzést tett apjára, hogy ilyen kínlódást okoz nekik, és nagynéném megfigyelése szerint a halott lehunyt szeméből két nagy könnycsepp folyt végig arcán: - „Mert szegény Sanyi sógor mindent hallott, amit körülötte beszéltek, és rosszá esett neki, hogy a fia ilyen csúnyán beszélt rulla. " A környékbeli németek szintén ezt tartják, hogy a halott hall néhány óráig mindent, ezért a mosdatást és öltöztetést úgy végzik, hogy beszélgetnek a halotthoz, hogy ne is vegye észre, hogy meghalt. (!) Sőt kegyes hazugságként azt mondogatják: - ,J\íost azért mosdatunk meg, azért öltöztetünk fel ebbe a legszebb ruhádba, hogy szép legyél, mert megyünk mindjárt a templomba, megyünk vendégségbe, vendégek jönnek hozzánk " stb. Az öltöztetés után a halott állát felkötik egy fehér kendővel, szemére pénzérmét tesznek, hogy csukva maradjon. Ha a halott álla mégis leesik, szája nyitva marad, akkor úgy tartják, hogy valamit még mondani akart, de mán nem vót rá ideje. Ilyenkor egy négybehajtott fehér zsebkendőt terítenek a nyitva maradt szájra. Ha pedig a szeme marad nyitva, úgy tartják, hogy vár valakit maga után, azaz valaki a családból hamarosan követni fogja. Ezért kell pénzt tenni a lehúzott szemhéjakra, mielőtt beáll a hullamerevség. A halott kezeit összekulcsolják a hasán, és átkötik fehér szalaggal, amíg kihűl a holttest. A lábait szintén összekötik, majd kinyújtóz-