A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

tatják, kiterítik a halottat. Régen nyútópadot készítettek: két konyhaszékre három szál deszkát fektettek, erre egy szalmazsák került, lepedővel leterítették, és erre helyezték a felöltöztetett halottat. Ma már jobbára csak a földre fektetik és leterítik egy lepedővel, míg a koporsót meghozzák. A bánáti románok a halott hasára, mellére sarlót vagy patkót tesznek, mert ez állítólag megakadályozza a felpuffadását.

12 Nyáron a holttest gyors felbomlásának akadályozására a ravatal alá vödörben hideg vizet, jeget tesznek, hasára az ing alá pedig zsebkendőbe takart ecetes kenyérszeletet vagy oltott mészbe áztatott törölközőt összehajtva. Éjszakára ecetes vízbe áztatott zsebkendőt tesznek a halott szájára, ami szintén a hullaszag távoltartására és a felpuffadás meggátlására szolgál. Miután meghozzák a koporsót, megszentelik: szenteltvízzel meghintik, sőt Nagyiratoson szokás egy tányérra parazsat tenni, melyre szárított, szentelt búzát, barkát vagy tömjént szórnak, beleteszik a koporsóba, és ráteszik a fedelet, majd elimádkoznak egy miatyánkot és egy üdvözlégyet. 1998-ban Nagyiratoson megtörtént, hogy a holttestet belehelyezték a koporsóba anélkül, hogy előbb megszentelték volna. Az egyik szomszédasszony tanácsára a nyitott koporsó négy sarkán felhajtották a szemfedeíet, és meghintették szenteltvízzel, a miatyánk elimádkozása alatt. Koporsóbatétel A holttest koporsóbatételének régen egyházi szertartása volt: Ritus impositionis ad thumbam. A szertartás a 94-ik zsoltárból, egy evangéliumi szakaszból, könyörgésből és egy énekből állott, miközben a holttestet szenteltvízzel meghintve és tömjénnel megfüstölve a koporsójába fektették. Ez a temetés előtti utolsó este történt, vagy gyakran a temetési szertartás megkezdése előtt. Addig a halott koporsó nélkül volt fel ravatalozva a nyújtópadon, s csak ekkor emelték bele a pap által megszentelt koporsóba.

14 Pécskán Trubint Mária énekesasszony kéziratos imafüzete őrizte meg a koporsóbatételkor mondott rövid imát. Az ima szövege nemcsak a koporsóba tett test nyugalmáért és a lélek üdvösségéért könyörög, hanem kéri Szent Mihály főangyalt is, hogy a megholt lelkét „fontolja" kegyesen: 12 A halott mellére helyezett sarló a Bánságban, de Erdély-szerte, sót K. Kovács László, aki a kolozsvárhóstátiak temetkezéséről gyűjtött sok adatot, lejegyzi, hogy szinte minden finnugor népnél is megtalálható. Legelterjedtebb a sarló, de előfordul patkó, ekevas, kapavas is. A legtöbb esetben azzal magyarázzák, hogy a vas hűti a halottat, így nem fúvódik fel egyhamar. De van, aki csupán a paraszti élet kellékét látja benne, mások pedig semmiféle magyarázatot nem tudnak adni rá. Szokás. így tanútuk az öregjeinktű. K. Kovács László: A kolozsvári hóstátiak temetkezése. Örökség kiadó, Budapest, 2004. Temető-könyv. Összeállította: Dr. Czapik Gyula, egri érsek. Érseki hatóság kiadása. Eger, 1950. 14 Ullmann Péter a székelyföldi Kápolnásfaluban gyűjtötte be az ottani koporsóbatétel szertartását. A temetés előtti este, éjfélkor az énekesemberek elkezdik a „Magasztalja, magasztalja az én lelkem az Urat" című éneket, mely szentírási eredetű, -Szűz Mária hálaénekének, a Magnificat-nak népi átköltése. Ez alatt a rokonságból néhányan a koporsóba emelik a holttestet. Ezt néhány miatyánk és üdvözlégy követi, majd a „halotti vecsernyének" nevezett szertartást a „Könyörülj Istenem" kezdetű 50-ik zsoltárt énekelik el. Ezután a virrasztók hazamennek, csak a rokonság marad a ravatal mellett hajnalig. In: „Mert ezt Isten hagyta" Magvető könyvkiadó, Budapest, 1986.