A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Czank Gábor: „Jaj, siralmas szomorú szó!" Temetkezési szokások Magyarpécskán és környékén

2.a. kép. Szénás

i Mihály temetése. Tornya, 1936. Férfiakra gatyát, inget és fekete öltönyt adnak, lábára cipőt vagy csizmát. Télidőben gyakran adnak egy pulóvert is a zakó alá. Kalapot, sapkát sose tesznek a halott fejére. (2.a. kép) „Kalappal nem méhet az Isten elébe!" - mondják. A kalapot a mellére teszik, vagy feje mellé a párnára. A máramarosi, erdélyi románok, a barcasági szászok és a csíki székelyek a halott fejére teszik a kalapot, kucsmát, de ez a bánsági részeken egyik nemzetiségnél sem szokás. Az asszonyokra kombinét, blúzt, szoknyát, kabátot adnak, fejüket fekete kendővel kötik be. Ha 40 évnél fiatalabb asszonyról van szó, akkor fehér vagy világosabb kendőt kötnek a fejére. (2.b. kép) Legényekre fekete öltönyt adnak, mellükre pedig fehér mirtusz csokrot tűznek, ugyanígy a kalapjukra is. Nagylányokat menyasszonyruhába öltöztetnek, fejükre mirtuszkoszorút tesznek. Kisgyermeket, csecsemőt a kereszteléskor keresztanyjától kapott vagy sebtében megvarrt hosszú fehér ruhácskába öltöztetnek, fejére virágkoszorút kötnek. Kisgyermekek ravatalozásánál a „kishalottak" kezét csak akkor kulcsolják össze s kötik át rózsafüzérrel, ha már meg van keresztelve. Ha még a keresztelés előtt meghalt, akkor a kezébe ilyenkor nem olvasót, hanem játékot vagy csörgőt adnak, s a test mellé helyezik. Ha a halott nehezen öltöztethető (már beállt a hullamerevség, vagy túlságosan nehezen mozgatható, nehéz, kövér a test), akkor a ruhát, inget vagy kabátot a hátán szétvágják és úgy húzzák a halottra. A szétvágott ruhát csak a test alá igazgatják, összefércelni nem szabad, mert idevarrják a lelkit, azaz visszajáró lélek lesz. Arra is nagyon figyelnek, hogy a mosdatás, öltöztetés alatt se sirassák hangosan, vagy nehogy valami rosszat mondjanak a halottról, mert a hiedelem szerint a halott három óráig a halál beállta után mindent hall.