A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Ethnographica 6. (Szeged, 2008)

Markos Gyöngyi: Adatok az apátfalvi gyermek 20. századi életéből

Adatok az apátfalvi gyermek 20. századi életéből MARKOS GYÖNGYI (Makó) Kisgyermekkor Az 1-6 év közötti gyermekek önálló korosztályt alkotnak.

1 Elnevezésük kisgyermek (gyerek = fiú), kislány. Apátfalván régebben ubonyosok, aprószentek, később kicsik, kisgyerek, apróság volt a nevük. A gyermek élete 3 éves koráig a családon belül zajlott le, „részére a társadalom egyelőre csak a családi keret volt."

2 Itt szerezték első ismereteiket. A szülök, nagyszülők, testvérek vezették be a gyereket a mindennapos tevékenységbe. Ebben a korban a gyermek gondozásában és nevelésében legfontosabb az anya és a nagymama szerepe. Étkezés, alvás, tisztálkodás „A kisdedet az Annya rendszeresen Esztendeig szoptatja: ha nem közbe kapatják az ételre, elsőbenn is annak az ételnek a levéből advánn néki mellyet a Kereszt Anyák küldenek. Az utánn pedig tejjel pépet főznek neki lisztből, vagy pedig tejjes kenyeret adnak enni. Ez okozza osztánn a sok gilisztás gyermeket, kik el sáppadván elfonnyadván két-három esztendős korokbann elhalnak"

3 - írja a 19. század első feléről Kiss Bálint szentesi lelkész. A szopásról a rendes ételre való átállás alapelvében még egy évszázad múlva is hasonlóan történt. A rövid ideig tartó pépes étkeztetés után mind az ételek fajtája, mind az étkezés rendje a felnőttekével azonos lett. Különbség annyiban volt, hogy a gyerekek több tejet és tejjel készült ételt fogyasztottak, illetve két étkezés között kenyeret (tejfölöst, túróst, zsírost, lekvárost stb.) kaptak. Régebben Apátfalván a kávé és a kakaó szinte ismeretlen volt. Teát gyakrabban itattak velük, elsősorban akkor, amikor betegek voltak (bodza, hársfa, kamilla). A már önállóan étkezni tudó gyermekek külön, kerek vagy négyszögletes asztalnál fogyasztották el az ételt. Apátfalván is szokás volt a kemencepadkán, kuckóban ülve is enni. Általában a felnőtté válás küszöbén, a felnőttekével azonos munkavégzéssel lettek jogosultak a felnőttek asztalához ülni. A középkorban általános tálból evés szokása Apátfalván az 1920-as években néhány családban szórványosan élt még. A változások folyamatát Szigeti György így látta: „Ahol a nagy asztalnál az apa volt a családfő, mert a nagyapa már nem élt, vagy mert máshol lakott, ott a módosabb helyen a gyereket, ha csak egy volt, a nagy asztalhoz ültették, de ha magát jól bíró nagypapa is ült az asztalnál, akkor neki a tekintélye 1 Apátfalva születés körüli szokásairól: Markos Gyöngyi 2003. 2 Tárkány Szűcs Ernő 1981. 162. 3

Filep Antal 1971. 127.