Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
PROHÁSZKA Péter: Észrevételek Pannónia I és Valeria késő római és kora népvándorlás kori aranyérem forgalmához
MFMÉ - StudArch 12 (2011) 127-136 ÉSZREVÉTELEK PANNÓNIA I ÉS VALERIA KÉSŐ RÓMAI ÉS KORA NÉPVÁNDORLÁS KORI ARANYÉREM FORGALMÁHOZ PROHÁSZKA Péter A Dunántúl késő római és kora népvándorlás kori emlékanyagának sajátos részét jelentik azok a római, majd bizánci aranypénzek, melyek összegyűjtésére és kiértékelésére eddig még nem került sor. 1 Ugyan a Római Birodalom nyugati tartományainak aranyérem-forgalmával több munkában is foglalkozott Xavier Loriot, azonban gyűjtése nem volt teljes és sok esetben nem végezte el az érmek meghatározását sem (LORIOT 1988; CALLU-LORIOT 1990; BRENET LORIOT 1992). E tanulmányban, ha nem is az összes pannóniai tartomány (Pannónia I, Pannónia II, Savia, Valeria), de a Dunántúlra eső Pannónia I és Valeria területén előkerült 4. és 5. századi római és bizánci aranypénz felvételére és elemzésére törekedtem. Amennyiben lehetőség volt rá, az érmeket a Roman Imperial Coinage (RIC) kötetei segítségével meghatároztam. Sajnos az esetek elég nagy számában csupán annyi adat állt a rendelkezésre, hogy melyik uralkodó aranyérme került elő, mégis az esetszám alapján a verdékkel kapcsolatban is vonhattam le következtetéseket. Az aranypénzek nyersanyaguknál fogva is különleges helyet foglaltak el a római pénzrendszerben. Az aureusnak hívott pénzt elsőként Julius Caesar verette nagyobb mennyiségben, azonban Augustus szabályozta elsőként a súlyát, melyet a római font 1/40-d részében, azaz körülbelül 8,18 grammban határozott meg (GÖBL 1978, 77). Ez a súly azonban fokozatosan csökkent és a 3. század közepén már csak a font 1/45-d részét, mintegy 7,27 grammot tett ki. A század második felére jellemző válságok sora ezt sem hagyta érintetlenül, amit az igen változó súlyban lehet a legjobban megfigyelni (GÖBL 1978. 77). Elsőként Diocletianus próbálta szabályozni súlyát, melyet 1/70-d fontban (5,45 g) adott meg, de végül I. Constantinus pénzreformja hozta létre azt a pénzegységet — a solidust —, mely a maga 4,54 grammjával több, mint félezer évig a kora középkori és középkori Európa aranyvalutája volt (GÖBL 1978, 77). Míg a kora és középső császárkorban egy aureus értéke 25 denar, 100 sestertius, 200 dupondius és 400 as volt, addig a késő római és kora népvándorlás kori solidus váltóértékét az adott időszak gazdasági folyamatai határozták meg (GÖBL 1978, 78, 161; KENT 1956, 190). Ugyan az aureusok a principatus idején a pénzrendszer részévé váltak, de magas váltóértékük 25 denar — miatt az éremforgalomban nem játszottak szerepet. I. Theodosius a solidus magas értéke miatt 383-ban vezette be a tremissist, amely 1,51 gramm volt, a semissis (2,27 g) sokkal ritkábban fordul elő (GÖBL 1978, 77). A császári kormányzat aranyat elsősorban a katonaság, és a birodalom főtisztviselői számára veretett, illetve nagyobb összegű kiadások finanszírozására használta (KENT 1956, 192; LIND 2001, 44; KATSARI 2003; VONDROVEC 2007, 175). Ugyan a hétköznapi kereskedelemben értékénél fogva nem nagyon tudták felhasználni, azonban a Római Birodalom keleti kereskedelmében, ahol a különféle luxuscikkek (fűszerek, selyem stb.) könnyen szállítható ellentételezésére szolgált, fontos szerepett játszott (LIND 2001, 45). A 3. századtól kezdve szintén megfigyelhető, hogy a birodalom belső és külső ellenségeivel szemben felfogadott barbár segédcsapatok és katonák részben aranyban kapták zsoldjukat, amely tendencia a 4. század folyamán tovább erősödött. A folyamatosan kibocsátott aureusok, illetve solidusok mellett igen ritkán, de előfordulnak olyan aranyból készített érmek, melyek súlyukban és méretükben ezeknek többszöröI E tanulmány az OTKA PD 84158 nyilvántartási számú pályázat támogatásával készült. Itt szeretném megköszönni Torbágyi Melinda (MNM). Vándor László (Göcseji Múzeum), Gaál Attila (Wosinsky Mór Múzeum) segítségét az anyaggyűjtéshez, valamint Tóth Csaba (MNM) segítségét a tanulmányhoz tartozó térképek elkészítésében. 155