Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

BALOGH Csilla: Kora avar kori ún. propeller alakú övveret a kunpeszéri 3. sírból

BALOGH Csilla A PSZEUDO-VERETES Az ún. propeller alakú veret tárgyalása felé közeledve, annak övön való elhelyezkedése kapcsán érdemes néhány mondat erejéig megállni az öv lehetséges rekonstrukciójánál. Tekintettel a veretek in situ helyzetére, mindenképpen elkészíthető az öv egyfajta rekonstrukciója (1. kép 2). Az öv egyik végén az egybeöntött pajzstestíí bronzcsat volt, másik végén valószínűleg nem volt szíjvég. Az övről 5 mellékszíj csüngött le: a csat felöl indulva először a bal térd mellett előkerült ivókürt felfüggesztését szolgáló két szíj lógott, melyek végét a bordázott pántokkal szegélyezett kisszíjvégek zárták. A bal oldalra esett a kard felfüggesztésére szolgáló két szíj, végeiken az ezüstlemezből kinyírt kisszíjvégekkel. Az ívelt hoszszoldalú kisszíjvég a jobb csípőnél lehetett, s ennek a tövénél volt az ezüstlemezből kinyírt, ún. propeller alakú veret. Mivel itt csak a hosszúkés feküdt, vélhetően annak felfüggesztésére szolgált a mellékszíj. Az ún. propeller alakú veret — amely a csattal szembeni utolsó(?) veret volt — a mellékszíj rögzítését biztosította, melyre szegecses felszerelése tette alkalmassá. Az öv veretei között biztosan volt 4 db pszeudo-veret, de ezen kívül az öv hátsó részét további 3 veret díszítette, melyeknek csak hosszú felerősítő pántja maradt meg. A pszeudo-veretek a bal szeméremcsont vonalában, egy kupacban feküdtek. Elhelyezkedésüket analógiák alapján valószínűsíthetjük. A pszeudo-veretek az avar kori temetkezésekből változó (3-22) számban kerülnek elő, amire a sírok bolygatottsága, illetve a veretek sérülékenysége ad részben magyarázatot. Ezeken kívül esetenként 1—4 db pajzs alakú, 1-2 áttört téglalap alakú veret, ugyancsak 1-2 T-alakú, vagy hosszúszárú akasztóveret fordul elő az övgarnitúrákban. A kisszíjvégek száma 1-5 között váltakozik, de egy garnitúrában is gyakran két- vagy háromféle méretben fordulnak elő. A kis- és nagyszíjvégek kivétel nélkül díszítetlenek. A veretek száma és összetétele annyira változatos, hogy feltételezhetően nem beszélhetünk ezen övek esetében kötött veretösszetételről. Az aranykardos keceli sír leletei szőlő alá forgatás alkalmával kerültek elő, s az in situ helyzetben talált jobb medencecsont körül László Gyula csak néhány ezüst kerek veret-imitációt talált. A hézagos adatok ellenére mégis két veretes övet rekonstruált az alábbiak szerint: az egyikhez, az ÖV REKONSTRUKCIÓJA aranyszereiékes kardhoz tartózó övhöz a 2 áttört téglalap alakú veretet és a pajzs alakút, valamint a T-alakú akasztóveretet sorolta, a másikhoz, amelyen szerinte a tegez csüngött, a kerek veretek voltak (LÁSZLÓ 1976, 112). Kunpeszéren a 3., 6., 8., 9. és 30/B. sírban volt pszeudo-veretes öv. A kerek vereteken kívül előforduló ívelt oldalú pajzs (fecskefarkú) és áttört téglalap alakú veretek, valamint a B-alakú és hoszszúszárú akasztóveretek is kétséget kizáróan ezeken az öveket díszítették. Kisszíjvégeik között a sima, párhuzamos oldalú darabok mellett ívelt oldalúak is vannak. A sírok másik övét minden esetben préselt gömbsorkeretes rozetták díszítették. Ez alapján azonban joggal vetődhet fel. hogy a keceli vezéri sír veretei is mind csak egyetlen övhöz tartoztak, s az aranyszereiékes kardot hordozó öv (arany)vereteit mégsem sikerült László Gyuláéknak összeszedni (vö. LÁSZLÓ 1976, 109-110!). A pszeudo-veretek övön való elhelyezkedésére vonatkozó megfigyeléssel alig rendelkezünk. A móri 21. sírban a kis veretek négyes csoportokat alkottak (TÖRÖK 1954, 54), a börcsi 2. sírban pedig a kerek veretek párosával helyezkedtek el (TOMKA 2005, 164). A páros elhelyezésük és a nyolcas alakú (kettős korong alakú) veretek kapcsolata így egészen nyilvánvaló. A kunpeszéri 8. sírban a 12 pszeudo-veret négyes sorba rendeződve került elő (tehát három veret volt egymás alatt), és ugyanitt figyelte meg H. Tóth Elvira, hogy a két T-alakú veret előoldalával lefelé, a gerincoszlop alatt feküdt. Mindezek alapján feltehetjük, hogy a kunpeszéri 3. sírban egy kupacban fekvő 4 veret párosával volt az övre szerelve, közvetlenül a csat mellett. Az ún. propeller alakú veret és párhuzamai Az előbbiekben bemutatott leletegyüttes kora avar korra való keltezésével kapcsolatosan az egyetlen, némi bizonytalanságot rejtő darab, az ezüstlemezből kinyírt, ún. propeller alakú veret. E verettípus a 7. század 3. harmadától jellemző, lemezes övgarnitúrák részeként jelent meg: különböző típusú közép avar kori öveken tűnt fel, pl. Iváncsa (BÓNA 1970, 8. kép 8), Szeged-Fehértó B. 29. (MADARAS 1995, Pl. 5), Szeged-Makkoserdő 241. sír (SALAMON 1995, Pl. 17). Épp ezekből kiindulva H. Tóth Elvira a kunpeszéri darabot ,,a kora avar jellegű lelet együttesben a középavar korra valló jelenségnek" tartotta (H. TÓTH 1984, 13). 262