Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

BALOGH Csilla: Kora avar kori ún. propeller alakú övveret a kunpeszéri 3. sírból

Kora avar kori úri. propeller alakú övveret a kunpeszéri 3. sírból A közép avar kori példányok formailag szinte teljesen egyformák: a veret két vége trapézszerűen kiszélesedik, míg a veret közepe szögletes vagy kerek mező. A veretek középen egy szegeccsel kerültek rögzítésre. Méretük akkora, hogy nem értek túl az övön, szemben a késő avar kori, öntött övgarnitúrákban megjelenő övforgókkal, melyek szinte minden esetben jóval szélesebbek (hosszabbak), mint a többi veret. A verettípus kora avar kori előfordulásával nemigen tudott eddig a hazai kutatás mit kezdeni, könnyebb volt a Heraclius 610-613 között vert solidusával keltezett (SOMOGYI 1997, 43^4) hajdúdorogi leletegyüttes kis karéjos veretét (2. kép 1) nem a sírlelet részeként kezelni (vö. SZŐKE 2008, 200). Úgy gondolom, hogy a kunpeszéri 3. sír pszeudoveretes övéhez tartozó veret (2. kép 2) egyértelműen hitelesíti a hajdúdorogi sír esetében is azt, hogy a kérdéses veret a síregyüttes pszeudo-vereteihez tartozik. A kunpeszéri verethez formailag legközelebb a zamárdi 1107. sír verete áll (2. kép 3; BÁRDOS GARAM 2009, Taf. 126). A síregyüttes korai keltezéséhez a kőbetétes, fogazott állatornamentikával díszített övgarnitúra alapján nem fér kétség. A kora avar kori sírleletek közül még további két olyan sírt ismerek, melyben a kunpeszérihez hasonló veret található. A jászapáti 264. sír keltezése a 7. század 2. negyede, legfeljebb közepe lehet az Akalan-típusú övveretek és Pancevo-típusú nagyszíj vég alapján (MADARAS 1994, Taf. 37). A sírból származó kardhoz tartozó övön préselt ezüstveretek voltak: pszeudo-verettöredékek, egy téglalap alakú veret és két kis méretű szíjvég mellett ehhez az övhöz tartozhatott a leletek között lévő, hosszúkás, mindkét végén kissé csúcsos végződésű, középen egyetlen szegeccsel rögzített veret is (2. kép 5; MADARAS 1994, Taf. 37. 8). Formailag ehhez igen közel áll a zamárdi 932. sír hosszúkás, hosszoldalainak közepénél kicsúcsosodó kis verete (2. kép 4; BÁRDOS-GARAM 2009, Taf. 109). A vizsgált verettípusnak jó analógiái ismertek az avar kort megelőző időszakból, a Kaukázus több lelőhelyéről. A cibiliumi (Abházia) I. Iustinianus érmekkel keltezett, a 6. század közepére tehető egyik sírban lévő, mellékszíjak nélküli, késő antik típusú övön is volt egy ezekhez méretben és jellegében hasonló veret (2. kép 7; VORONOV-KUSIN 1973, 198).

6 Ennek szakasztott mása a Djurso-i 4. lovassírban van (KAZANSKI 2002, Abb. 12. 5), mely a temető 3. fázisába (470/480-530/540) tartozik. A kunpeszéri példányhoz nagyon hasonló lemezveretek vannak Mokraja Balka 58. és 105. katakombájában (2. kép 8-9; AFANAS'EV- RUNIC 2001, Ris. 74. 9; Ris. 118. 7), melyek a temetkezési körzet 2., I. Justinianus (527-565) és Mauritius Tiberius (582-602) érmei által a 6. század 2. felére, a 7. század legelejére keltezett horizontjába tartoznak (AFANAS'EV RUNIC 2001, 237). Innen távol eső területeken is felbukkan hasonló, szimmetrikus veret: pl. a Bulgária délnyugati részén lévő, Kosarevo 1. sírban, mely az 5. század 2. felére, a 6. század legelejére datálódik (DASKALOV 1998, 101), illetve szintén bulgáriai példa a Chirpantól északkeletre lévő Ruptikéből közölt, a 6. század 2. felére keltezett, Martynovka-típusú veretekkel együtt előkerült darab (DASKALOV-TRENDAFILOVA 2005, Fig. 1-4). Bálint Csanád pedig a British Múzeumból közölt egy észak-szíriai övgarnitúrát, melyben szintén megtalálható a szimmetrikus veret (BÁLINT 1995, 7. kép 17). Míg a kaukázusi és a bulgáriai leletegyüttesekben mellékszíj nélküli, a szíriai esetében sokmellékszíjas, késő szásszánida övről van szó. A kunpeszéri 3. sírban és a felsorolt kora avar kori sírokban előforduló, ún. propeller alakú veretek kapcsán nem lehet elhallgatni ezek és a késő avar kori öntött övgarnitúrák övforgójának formai hasonlóságát. Ezek esetében általánosan elfogadott, hogy a késtok felfúggesztésére szolgáltak az övön (LÁSZLÓ 1941, XLVI. kép) még akkor is, ha László Gyula rekonstrukciója számos kérdést megoldatlanul hagyott.

7 A propeller alakú övforgók és a szimmetrikus veretek között azonban alapvető különbségek is vannak: az utóbbiak kivétel nélkül lemezből vannak kinyírva, és rövidek, vagyis szinte biztosan nem értek túl az öv szélességén. Egyébként igen sérülékenyek, s az biztos, hogy semmilyen tárgy felfüggesztésére nem voltak alkalmasak. 6 A sírról és az övrekonstrukeió, a keltezés problémájáról BÁLINT 1995. 133 136. 7 .4 verettípus korábbi interpretálásáról és a László Gyula rekonstrukciója kapcsán felvetődött kérdések: SZŐKE 2008. 197-201. 263