Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

V. SZABÓ Gábor: Ahol a bronz terem... Előzetes jelentés a baks-temetőparti késő bronzkori lelőhelyen végzett fémkereső műszeres kutatásokról

V. SZABÓ Gábor nagyobb lélekszámú, rajta jelentős metallurgiai tevékenységgel számolhatunk és bizonyos fémtárgyak tanúsága szerint magasabb státuszú egyének is élnek itt, noha ceremoniális eszközök nem ismertek innen. Felmerülhet a lehetősége annak, hogy az egész települést egyetlen nagy műhelykörzetként, vagy specializált fémfeldolgozó, fémelosztó tevékenységgel foglalkozó közösség településeként képzeljük el.''

1 Ennek az alföldi települési rendszernek bizonyos rétegei talán jobban megjeleníthetővé és értelmezhetőbbé válnak a jövőben, ha a meglévő településnyomokat, bronzkincseket és erődített helyeket egymásra vetítve vizsgáljuk meg. 2. A baks-temetőparti település környezetében ismerünk egy hasonlóan fémgazdag, így jelentőségében vele egyenrangú lelőhelyet: a szentes-nagyhegyit. A légvonalban kb. 20 km távolságra található Szentes-Nagyhegyen (12. kép) rendszeres, tervszerű kutatás soha nem történt és mai beépítettsége erre nem is nyújt már lehetőséget.'

1

2 Az elmúlt évszázadban 4 nagyobb bronzkincs, valamint számos szórvány bronztárgy jutott innen a szentesi és a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe.'

1

1 A jelenleg lakóházakkal és kiskertekkel tagolt területről az utóbbi évtizedekig kerültek be szórvány bronztárgyak a Koszta József Múzeumba. Az itteni késő bronzkori településről nagyon kevés adattal rendelkezünk: a múzeumban mindössze a pre-Gáva (HaAl) periódusra keltezhető szórvány kerámiaanyagot őriznek (V. SZABÓ 1996, 21-22, 26-31), a Gáva-kultúra jelenlétére egyetlen edénytöredék sem utal. A lelőhely bronzkincsei közül három a HaBl-2 periódusra, míg egy a HaAl periódusra keltezhető. A szentes-nagyhegyi lelőhely depói összetételükben hasonlóságot mutatnak a baksi tokos- és szárnyas baltákat, sarlókat, bronzlepényeket tartalmazó együttesekkel. A két lelőhely arculata azonban több ponton is különbözik egymástól: 1. Két szentesi depó bronzedények is tartalmazott. Különösen látványos ez a szentesi III. depóban, amelyben más tárgyak mellett három bronzbogrács, egy szitula és egy bronzcsésze is előkerült. 2. A HaAl periódusra keltezhető II. kincs tanúbizonysága szerint Szentes-Nagyhegyen jóval korábbra nyúlik vissza a kincsek elrejtésének a szokása, mint Baks-Temetőparton. 3. A szentesi lelőhelyen nem kerültek elő a baksihoz hasonló intenzitású településre utaló nyomok. A Gáva-kultúra időszakában való megtelepedésre itt egyelőre semmilyen bizonyítékkal nem rendelkezünk. A fenti adatok arra utalnak, hogy a késő bronzkor folyamán a szentes-nagyhegyi és a baksi lelőhelyeket egymástól teljesen eltérő funkciójú településtípusként lehet értelmezni. Míg Baks-Temetőpart a Gáva-kultúra egy adott időszakában jelentős számú népességnek otthont adó település volt, addig Szentes-Nagyhegy egy jóval hosszabb ideig használatban lévő, de sokkal kisebb mértékben belakott hely lehetett a késő bronzkor folyamán. Ezek alapján elképzelhetőnek tartjuk, hogy a szentesi lelőhely közel háromszáz éven át (HaA időszak elejétől a HaB időszak végéig) használt, kollektív „deponálási zóna"'

4 lehetett, ahol a környék különböző közösségei több alkalommal kisebb-nagyobb kincseket rejtettek el, akkor is, amikor a hely már egyáltalán nem volt lakott.^ 61 A nagy mennyiségű fém-nyersanyag és az itt előkerült öntőforma töredékek is támogatják ezt az elképzelést. 62 A Szentestől keletre húzódó, homokdombok láncolatából álló, Nagyhegynek vagy Öreghegynek nevezett természetes magaslat a 18-19. században szőlővel volt betelepítve. Területén később intenzíven művelt homokbánya is nyílt. 63 Szentes-Nagyhegy I. (HAMPEL 1896. Taf. 193; KEMENCZEI1984, 183-184. b-c, Tqf. 206; KEMENCZE11996. Abb. 31-33; MOZSOLICS 2000. Taf. 92), Szentes-Nagyhegy II. (CSALLÁNY 1939. 58; KEMENCZEI 1984. 184. d; MOZSOLICS 1985. 193. Taf. 222-223), Szentes-Nagyhegy III. (CSALLÁNY 1939, 58-65; KEMENCZEI 1984.184. e; MOZSOLICS 2000. Taf. 93-95). Az összetételében és méretében az előzőekkel hasonlóságot mutató 4. szentesi bronzkincs (KEMENCZEI 1984, Taf. 104-105; KEMENCZEI 1996. 59, Abb. 25-30; MOZSOLICS2000, Taf. 96-97) pontos lelőhelye nem ismert, lelőhelyként az ajándékozó Szentes város területét adta meg. Nem tartható kizártnak, hogy ez is Nagyhegyen került elő. 64 A deponálási zóna fogalmához lásd FONTINJ 2002, 259-263. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a középső bronzkor végétől megfigyelhető többszörös deponálásra utaló lelőhelyek olyan vizuálisan jól megjegyezhető, talán szakrális jelentőséggel felruházott helyek lehettek, amelyek a kollektív memóriába épülve generációkon keresztül áldozatok elhelyezésére szolgáltak — akár több közösség számára is egy időben. Ez nem kötődik föltétlen egyetlen építményhez vagy tereptárgyhoz. A kincsek koncentrációjának, a deponálás helyének és a deponálási zónáknak az értelmezéséhez számos példával lásd még HANSEN 2008, 300-311. 65 Kristian Kristiansen az ilyen típusú, több depót és szertartási kellékként is értelmezhető kincseket rejtő lelőhelyekről feltételezi, hogy azok szakrális-ceremoniális központok lehettek (KRISTIANSEN 1996). 106