Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
STRAUB Péter: Újabb késő népvándorlás kori település Nagyrécse határában (Bakónaki-patak)
STRA UB Péter lálni, utóbbiak egy cserépen kombinálva is előfordulnak. Uralkodó motívum a hullám- és vonaldísz, illetve azok kötegszerü kombinációja, de nem ritka a szimplán, csigavonalszerüen karcolt dísz sem (8. kép 2; 10. kép 3; 12. kép 2, 6), feltételezhetően akár az edény egész felületén is. A kevés bebökdösött minta nem fésű-, hanem vastagabb, tompa végű pálcikaszerü eszközzel történhetett (9. kép 10; 10. kép 2). Szürkésbarna mázszerü bevonatot egyetlen töredéken találni (11. kép 2). A kisleletek köréből két bikónikus orsógomb (14. kép 6-7), egy köpüs vas nyílcsúcs és pár vaskés érdemel említést, utóbbiak olyan kisméretűek, amikhez hasonlóakat a népvándorlás korából leginkább gyermeksírokból ismerünk. A 8. századtól a kézzel formált kerámiától a lassúkorong felé való eltolódás tendenciájával (TOMKA 1988, 47; SZŐKE 1992, 137; MÜLLER 1994, 81; HEROLD 2004, 61; TAKÁCS-VADAY 2004, 41; MESTERHÁZY 2009, 194) párhuzamosan a peremek egyre változatosabb és bonyolultabb kiképzése jól megmutatkozik a szóban forgó lelőhelyen is. Különbségei a szomszédos Baráka-dülő hagyatékához képest azonban arra utalnak, hogy attól részben eltérő korúnak kell lennie. Amíg ott ugyanis a fenékbélyegek széles választékát találni (STRAUB 2005, 8. kép; KVASSAYSTRAUB 2007, 3. kép 3-9), annak a Bakónaki-patak esetében semmi nyoma. A tepsik, a lepénysütő tálak és a részben utánkorongolt tojásdad- és gömbösebb fazekaknál viszont pont fordított jelenség figyelhető meg, ilyenek a Baráka-dülőben egyáltalán nem kerültek elö. Ugyanilyen markáns különbség mutatkozik abban, hogy a közeli telepek jellegzetes Karoling-típusú, élesen megtörő vállú, szűk aljú fazékformái (SZŐKE 2000, 324) csak a Baráka-dűlőből kerültek elő (STRAUB 2005, 4. kép 5-6; KVASSAYSTRAUB 2007, 2. kép l, 9-10), a Bakónaki-patak anyagában az edények legnagyobb átmérője hasvonalukra esik. A nemrégiben közzétett nagyobb 9. századi telepek előzetes feldolgozásaiból egyre inkább nyilvánvaló, hogy a Karoling-kor kerámiájának több forma- és díszítéseleme (TAKÁCS 2002; TAKÁCS-VADAY 2004) vagy akár peremtípusai (GUSTIN-TIEFENGRABER 2002, Sl. 16; RUTTKAY 2003, Abb. 25-27) tulajdonképpen már a század elején — vagy akár korábban — feltűnnek, nagyban megnehezítve így a pontosabb keltezést. A Bakónaki-patak anyagának rendkívül porózus felszínű, csupán egyetlen esetben díszített, nagyon rövid nyakú, tojásdad (7. kép 4-5; 8. kép 7) vagy gömbösebb testű (13. kép 2-3, 5) fazekainak legjobb analógiáit a jellegzetesen korai szláv telepkerámiaként számon tartott prágai típus változatai közt találni (SZŐKE 2008, 2-5. kép), melynek kései horizontjával számos területen kell azonban számolnunk még a 8-9. század fordulóján is (VIDA 1999, 153). 1 5 Az említett kézzel formált fazekak archaikus, a valós koránál régebbinek tűnő voltára Szőke Béla Miklós már a közeli Nagykanizsa-Miklósfán feltárt tereprészlet kapcsán felfigyelt (SZŐKE 1992, 136. 139), 1 6 melynek 9. század eleji anyagában a nagyrécsei nyomott gömbös, szélesen ívelt hasvonalú edényeknek (9. kép 2; 13. kép 6; 14. kép 3) is remek párhuzamait találni (SZŐKE 1992, 10. kép 7, 10). A kerámiaanyag díszítését illetően a peremek belsejének, illetve szélének hullámvonal kötegdíszes vagy csipkézett kialakítása csak tág időhatárokkal keltezhető. Érdekesebbnek tűnik a 80. objektum egyik peremrészletének sajátos mintája (9. kép 10), melyhez hasonló csoportokra tagolt, rövid függőleges vagy átlós minták úgyszintén visszavezethetőek korai szláv hagyományokra, de azt számos közeli lelőhely 8-9. század fordulójára keltezett edényén is megtaláljuk (SZŐKE 1992, 9. kép 8; SZŐKE 1996, Taf. 56, 5; SZŐKE 2002, 85).' 7 Ami a fenékbélyegeket illeti, késő avar kori csoportjuk régóta ismert (VIDA 1991, 137), de a Dunától keletre számuk továbbra is minimális (VADAY 1999, 242-243). Ellenben északra több nagy dél-szlovákiai temető anyagában is gyakoriak, ám viszonylag egyszerű típusokról van szó (BÉRES 1985, 35-36). Semmi esetre sem olyan változatosakról, mint amilyeneket a szlávság különböző 9. századi régióiból ismerünk ( FIEDLER 1992, Abb. 37), a hazai anyagban pedig az alsó Zala-völgyi temetők, illetve Zalavár esetében mutatkozik. A fenékbélyegek 15 Tulajdonképpen a sályi darabok is tévesen szerepelnek a korai példányok közt (VIDA 1999, Kat. Nr. 870), melyhez hasonló, nagyrészt kézzelformált darabokfeltűnnek még több 9. század eleji dunántúli telepen is (PUSZTAI 1974, IV. és VI. t„ szám nélkül; SZŐKE 1992, 10. kép 2; 11. kép 1; SZŐKE 1996, Taf. 56, 5-6), a darnózseli anyag keltezéséhez lásd TOMKA 1994, 105; FIEDLER 1994, 348. Egy pókaszepetki kései urna szintén leginkább a Vida-féle IIIE/c 2 típusra emlékeztet (CS. SÓS-SALAMON 1995, Pl. CXLIII, 1). 16 Ugyanígy vélekedik egy hasonló korú alföldi telep kapcsán Rózsa Zoltán is (RÓZSA 2002, 21. j.). 17 A minták formája és rendszere eltér a Karoling-kori dunántúli edények vízszintes sor(ok)ba rendezett, fésűszerű eszközzel beszurkált leginkább pontszerű díszeitől (SZŐKE 1992a, 141). További példákat hoz H. Kerecsényi Edit (H. KERECSÉNYI1973. 8. ábra 1), Müller Róbert (MÜLLER 1992, Taf. 72, 56/1; MÜLLER 1994, Taf 4,12, Taf. 7, 6-7) és Straub Péter (STRAUB 2005, 5. kép 7). 396
