Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

STRAUB Péter: Újabb késő népvándorlás kori település Nagyrécse határában (Bakónaki-patak)

Újabb késő népvándorlás kori település Nagyrécse határéiban (Bakónaki-patak) meglétéből/arányából, illetve hiányából levonható időrendi következtetéseket azonban bizonytalanná teszi, hogy azok egyes Karoling-kori lelőhelyeken szinte teljesen hiányoznak (MÜLLER 1994, 82),

1

8 de ennek oka inkább a 9. századi fazekas központok divergens fejlődése lehet (TAKÁCS-VADAY 2004, 42). A fenékbélyegek hazai változatainak tipokronológiája még várat magára,

1

9 de pillanatnyilag úgy tűnik, az összetettebb minták nem tűnnek fel a Karoling-kort megelőző kerámiaanyagban."

1

1 A 9. század első évtizedeiben főként egyszerűbb (delle, csillag, kereszt, svasztika, osztott téglalap) mesterjegyeket találni (GARAM 1981, 145; MÜLLER 1992, 313), amit a Század közepe táján az új arisztokrácia igényeire kiépült manufaktúraszerü fazekasműhelyek tömegtermelése bővíthetett ki bonyolultabb formákkal (SZŐKE 1992b, 66). Nem feltétlenül mond ennek ellent a 9. század első két harmadára átkeltezett (SZŐKE 2000) sopronkőhidai temető sem, ha — részletes újraelemzés hiányában egyelőre csak feltételes módban fogalmazva — az abban található néhány komplikáltabb fenékbélyegű edényes sír (TÖRÖK 1973, 36. ábra l, 4) a temető kései periódusára lenne datálható. A hazai anyagban pillanatnyilag úgy tűnik, a magszárítók és a lepénysütők legkésőbbi horizontja a 9. század első fele. Legfiatalabbak talán a Zalavár-Várszigeten talált darabok, melyek a település legkorábbi rétegéhez tartoznak, tehát a 9. század közepének emlékei.

2

1 További kutatásokat igényel, hogy a lepénysütők és az azokkal formailag — így valószínűleg funkciójukban is (CECH 2001, 41; BRE1BERT 2005, 412) — rokon korongolt tálak/tányérok közt megállapítható-e kapcsolat, illetve átfejlődés, vagy utóbbiak csak véletlenül jelennek meg akkor, amikor előbbiek már eltűnnek.

2

2 A sütöharangok keltezése kapcsán hasonló mondható el, a 8. században gyakori forma használata még a 9. század elején is számos helyen kimutatható, melynek eredete a lepénysütő tálak szempontjából sem mellékes (TAKÁCS-VADAY 2004, 39).

2

? így megtalálni azt abban a nemrégiben Vörsről közzétett, a 9. század első harmadára keltezett anyagban is (HEROLD 2006, Abb. 21), melynek edényformáiban, a peremek kiképzésében és díszítésében a nagyrécseinek nagyon jó párhuzamait találni (HEROLD 2006, Taf. 70-84). Összességében tehát a szomszédos Baráka-dülőinél korábban, a 8. század végén keletkezhetett a telep a Bakónaki-pataknál. Használatának vége kronológiailag fedésben lehet a patak túloldalán feltárt Karoling-kori település korai szakaszával, ami tulajdonképpen folytatásának tűnik. Bizonyos nagyon egyszerű, éppen ezért évszázadokon keresztül használt, különösen a szláv kultúrkörben tradicionális edényformák (prágai típus, sütőtálak, magszárítók) alapján kézenfekvőnek tűnik, hogy más lelőhelyekhez hasonlóan azok használói közt leginkább a környékre visszatérő szlávokat feltételezzük (SZŐKE 2000a, 497).

2

4 A leletanyag a közeli lelőhelyek összképébe jól beleillik. A szomszédos Baráka-dűlőben feltárt telepről már többször említés történt, s egy további hasonló korú lelőhellyel számol terepbejárási adatok alapján Szőke Béla Miklós a vasút közelében is (SZŐKE 1994, 191). De a 8. század legvégén újra használatba vett zalakomári birituális temető (SZŐKE-VÁNDOR 1983) is csupán 12 km-re fekszik keletre, s feleannyi távolságra esik nyugati irányba Nagykanizsa, melynek területéről a 9. század különböző periódusaiból számos teleprészlet (SZŐKE 1994, térkép) mellett egy teljes egészében feltárt temetőt is ismerünk (STRAUB-TOKAI 2007), egy má18 Ugy anerről számol be a 8-9. századi Al-Duna vidékéről FIEDLER 1992, 163-164. 19 Erre Szőke Béla Miklós szerint a zalavári leletanyag nyújt majd lehetőséget (SZŐKE 1996. 71). 20 így például a többágú- vagy villás formák (CS. SÓS 1961. Taf. LXX1I. 1. 2. 8; Taf. LXX1I17. 9. Taf. LXXV. 1; TOMKA 1969. VI. t. 2; CS. SÓS 1984. Taf. VI. 4d; SZŐKE 1992b, Taf. 36, 32/1; SZŐKE 1996, Taf. 33, 2; MÜLLER 2004, 6. ábra, szám nélkül; STRAUB 2005, 8. kép 5-6; MERSDORF2007. 4. kép 2; KVASSA Y-STRAUB 2007. 3. kép 4-9), a stilizált ember- (SZŐKE 1992b, Taf. 12. 41/3) és állatalakok (STRAUB 2005. 8. kép 1; MÜLLER 2010. Taf. 47, 43/3), illetve növényformák (SZŐKE 1992b, Taf 22. 59/1). 21 Szőke Béla Miklós szíves tájékoztatása. 22 Mindenestre a Bakónaki-pataknál csak kézzelformált sütőtálakat, a Baráka-dűlőben pedig a zalavári darabokhoz hasonló (SZŐKE 2002. 114; MERSDORF-TÓTH 2006, 3. ábra. szám nélkül) tányérokat találtunk (STRAUB 2005, 5. kép 1, 3-5). Breclav-Pohansko-ban az előbbi a 9. század első (DOSTÁL 1994, 231), utóbbi a század második felére datálható (DOST

ÁL 1975, Obr. 16, 33). 23 A sütőharangokra és fedőkre vonatkozó irodalmat, illeWe a lelőhelyeket legutóbb összefoglalja HEROLD 2004. 40-43. 68-74; Z.4BOJNÍK 2006. 24 Akiknek anyagi kultúráján kívül a fentiekben tárgyalt jellegzetes formájú települési objektumok, a hamvasztásos temetkezési rítus és az ősök temetőinek tudatos folytatása egyaránt a hagyományok nagyon mély gyökereit tükrözik Zala megyében még a 8-9. század fordulóján is. 397