Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

KISS Gábor: Adatok Szentkirály helységneveinkhez

KISS Gábor Székesfehérvár, Szűz Mária-prépostság, Nagvboldogasszony-királyi bazilika, Szent Imre-sírkápolna (Fejér megye) A hihetőleg 1031. szeptember 2-án vadászbalesetben elhunyt Imre herceget a még épülőfélben lévő fehérvári Szűz Mária-bazilikában (DERCSÉNY1 1943; KRALOVÁNSZKY 1988; B1CZÓ 2004; stb.) (2. kép 2) hantolták el. Övé volt az első sír a későbbi koronázó-templomban, ahová idővel több királyt, királynét, herceget, hercegnőt, családtagot és főpapot temettek el (GYÖRFFY II, 376-377; KRALOVÁNSZKY 1994). A gyászos esemény alkalmával adományozta az egyháznak I. István király és felesége Gizella királyné a később koronázások alkalmával használt palást alapjául szolgáló miseruhát (KOVÁCS 1958, 183; GYÖRFFY 1977, 353; KOVÁCS 1998, 14; MAROSI 2002, 89). Imre testét a VII. Gergely pápa által kiadott engedély kiváltotta szentté avatási hullám keretében 1083. november 5-én emelték fel. Tanulságos sírjának átalakulás-története (SZABÓ 1996. 10-15, 20-22, 25., 27. kép). A bazilika főhajója déli oldalának pillérsorának második árkádja alatti sírját (SZABÓ 2007, 38, 5. kép; SZABÓ 2007a, 50-52) már apja 1038-as eltemetése után némileg átalakították és egy cibóriumos felépítmény alatt álló kiemelt pódiummal hangsúlyozták, melyen szarkofágja állt (SZABÓ 2007, 38-40, 7. kép; SZABÓ 2007a, 52-55). A herceg szentté avatása (1083) után az addigi siremlék alépítményének megemelésével egy ereklyesírt készítettek (SZABÓ 2007, 40-42, 12. kép; SZABÓ 2007a, 55-59). A 12. század folyamán az addigi síremlék köré egy sírkápolnát építettek (2. kép 3), amelyen szőlőleveles keretekkel díszített ikerablakok sora nyílt (SZABÓ 2007, 42-43, 19-20. kép; SZABÓ 2007a, 60-64). (2. kép 4) Ez utóbbi átépítés pontos idejéről és a költségeket fizető — nyilván az uralkodó dinasztia egyik tagjának vagy királyának - személyről azonban nem állnak rendelkezésre írott források. Végezetül vegyük sorra a velencei származású csanádi püspöknek (1030-1046), a pogánylázadások során 1046. augusztus 29-én, a Kelen-hegyen, illetve annak tövében vértanúságot szenvedett Gellértnek (SZEGFŰ 1994) — további irodalommal) szentelt egyházi épületeket. Ezekből Mező András összesen négy darabot tudott az ország egész területéről összegyűjteni (MEZŐ 2003, 88-89). Ám ezek zöme sem volt igazából neki szentelve, inkább csak a kegyes hagyomány nevezte őket el a szent püspökről. Emiatt azután ezekből az elnevezésekből nem is alakulhatott ki helynév. Bakonybél, Szűz Mária (Szent Gellért) kápolna (Veszprém megye) Szent Gellért 1023 és 1030 közötti remetéskedésének helyszínén, a bakonybéli monostor közelében, a kút fölött állt egykor az a Szűz Mária kápolna, amelyet 1230-ban már meglevőként említenek az egyik oklevélben (SÖRÖS 1903, 279). Erről a kápolnáról két évtizeddel később, 1251-ben mint „Szent Gellértnek a kolostor területén lévő kápolnájáról" írtak (SÖRÖS 1903, 291). Ekkor ugyanis Kornél ispán fia Déta, (Dózsa és Gergely testvére) az általa elnyert kolostorbéli temetkezőhelyért cserébe szolgákat adott az apátságnak. A szolgák egyikének nevezetesen Ábelnek — a feladata utódaival együtt pedig az volt, hogy „Szent Gellértnek harangozzon " (SÖRÖS 1903, 52). A nagy valószínűséggel még Gellért által építetett kápolna (SÖRÖS 1903, 25) romjai a 18. század végén még álltak (MRT 4,23, No. 2/15. Szentkút). Csanád (eredetileg Marosvár, ma Cenad, Ro), Szűz Mária (Szent Gellért) templom (egykor Csanád vármegye) Gellért püspököt eredetileg a pesti Nagyboldogasszony plébániatemplomban (azaz a mai budapesti belvárosi plébániatemplomban) temették el, ahonnan 1053-ban szállították át hamvait hajdani székhelyére, Csanádra (Marosvárra), az általa alapított Boldogságos Szűz Mária bencés monostor templomába (SÖRÖS 1912, 436-437). Felemelése is itt történt 1083. július 25-én. Megbecsült ereklyéire való tekintettel nevezték azután az épületet a későbbiekben alkalomszerűen (1333-1335, 1383) Szent Gellért monostornak (MEZŐ 2003, 89), amely aztán a szent sírjával együtt 1514-ben pusztult el. Mivel a titulus csupán vagylagos elnevezés formájában szerepel, magával az épület és a „Gellért-szarkofág'" (DÁVID 1974, 21-23, 3. kép) kérdéskörével itt felesleges lenne foglalkozunk. Érdekesebb számunkra inkább a mártíromságának színhelyén emelt, és valóban neki szentelt templom. Kelenföld (Budapest, I. kerület, Tabán), Szent Gellért plébániatemplom (ma Alexandriai Szent Katalin plébániatemplom) A Kelen-hegy tövében, Gellért püspök mártíromságának helyszínén tiszteletére később templomot emeltek. Minderről az 1358. május 15-én elkezdett Képes Krónika 83. fejezetében a következő olvas618