Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

KISS Gábor: Adatok Szentkirály helységneveinkhez

Adatok Szentkirály helységneveinkhez ható: „A Duna gyakran kiáradt ama nagy kő fölé, melyen Szent Gellért fejét összezúzták, de hét esztendő alatt sem tudta lemosni róla a vért; végre a papok fölszedték, ez a kő most Csanádon van az ő oltára tetejében. Azon a helyen, ahol a fejét szétzúzták, most a hegy alatt Boldog Gellért vértanú tiszteletére épült egyház látható. " (KÉPES KRÓNIKA 2004, 56). Az idézett, V. István korából (1270-1272) származó szövegrészlet (GYÖRFFY 1973, 272) lejegyzése idején a templom már kétségtelenül állt. Felépítése azonban valamikor Gellért 1083. évi szentté avatása után (GEREVICH 1973, 358), és minden bizonnyal még Kelenföld II. Géza-kori (1141-1162), szászokkal való benépesítése (GYÖRFFY 1973, 272; GYÖRFFY 1997, 96) előtt történt. Ezt bizonyítja, hogy a templom előbb királyi kápolna volt, és csak később vált az 1277-ben már Kispestnek nevezett település (GYÖRFFY 1973, 308; GYÖRFFY 1997, 153) plébániatemplomává (GYÖRFFY 1997, 97). Különleges jogállását — valószínűsíthető királyi alapításán túl elsősorban helyének köszönhette, amely azonban régészetileg még minden kétséget kizáróan nem azonosított. Legvalószínűbb, hogy a mai tabáni Alexandriai Szent Katalin plébániatemplom helyén állt (RÉDEY 1939, 8-15; HORLER 1955, 712-715; PETŐ 1997, 34-37). Ám nemcsak a templom helye kérdéses, hanem vita tárgyát képezi annak a 12. század első felében készült kőfaragványnak a templomhoz tartozása is, amelyet a művészettörténeti szakirodalom „tabáni Krisztusa-ként tart számon (HORVÁTH 1938, 17-18, 69, XI. t.; HORLER 1955, 715, 66. kép; GEREVICH 1973, 357-359, 178. kép) (2. kép 5). Ujabban ezt az óbudai prépostságból eredeztetik (TÓTH 2010, 85-91, 185. kép — korábbi irodalommal). Szent Gellért középkorban használt Gerard vagy Gerardus formában emlegetett nevéből a szakirodalom szerint nem is keletkezett helynév, kivéve a vitatott Szentgrót esetét (GYÖRFFY 1984, 920; MEZŐ 1996, 77; TÓTH 2003, 269-270, 34. j. — további irodalommal). Ám a Mező András-féle gyűjtés mindenképpen kiegészíthető egy régészetileg is jól adatolható esettel, amelyből az eddig felsoroltaktól eltérő szerkezetű (személynév+egyháza típusú) helynév formálódott. Orosháza-Rákóczi telep, Gellértegyháza (Békés megye) A ma Orosháza határába eső (Rákóczi-telep) Gellértegyháza nevű középkori falu templomának alapjait (2. kép 6) 195l-l952-ben Zalotay Elemér tárta fel (FÉK 1962, 60, No. 785.; KOVALOVSZKY 1965, 188; SZATMÁRI 2005, 115). Az ásatás folyamán napvilágra hozott 680 temetkezés részben a templomépítést megelőző soros temetőhöz, részben pedig már a templom cinterméhez tartozott. A nagyrészt már elpusztult sírmező sírjainak száma eredetileg 1200-1300 között lehetett. A soros temetőben lovas sírok is voltak, a cinteremben pedig koporsós és téglasírok. A temetőben bizonyos egymásra rétegződés is megfigyelhető volt. Az előkerült érmek Kálmán (1095-1116) és Imre (1196-1204) közötti időből származnak. „Ennek alapján — írja az ásató Zalotay — a sírmező korát a X-XII. századra kell tennem, s a templom pusztulását, a telep elnéptelenedését a kán beütésekkel kell kapcsolatba hoznom. Az összkép hatása alatt erősen hajlok ama feltevés felé, hogy a mongolok ezen a területen már aligha találtak számottevő településeket és sűrűbb népességet. Ezek előttük áldozatul estek a kánok renitenciájának. " (ZALOTAY 1957, 50). A soros temető területén felépült templom alaprajza szokatlan formájú. „Erősen, sőt kezdetlegesen román stílusú. (...) Ez az alapforma az ókeresztény, bazilikás görög templomalapokra emlékeztet. " — vélekedik az ásató (ZALOTAY 1957, 50-51) és így folytatja — „A templom valószínűleg a XII. században épült. Lehetséges, hogy> I. László uralkodása idején, mikor a csanádi püspökség, melynek területén állt, nagyobb átszervezésen ment keresztül. A falu — Gellértegyháza — vagyis a templom neve így bátran hozható kapcsolatba az első csanádi püspökkel, akit 1083-ban avatták szentté. " (ZALOTAY 1957, 52). Dienes István ugyan kételyeit fejezte ki a temető folyamatosságával kapcsolatban, ám a kérdés eldöntésére a temető nagyfokú pusztultsága miatt ő sem vállalkozott: „Nehezen képzelhető el — írja —, hogy a keresztény templom építésére tudatosan választották azt a helyet, amely előzőleg pogány temetkezőhely volt. Vagy a lakosság cserélődött ki az államalapítás mozgalmas korszakában, és az újonnan érkezettek a terület eredeti rendeltetését nem ismerték (ez a valószínűbb) vagy talán nevezetesebb ősük iránti kegyeletből tarthatták meg régi temetőjüket. A mentőásatás nem nyújt elég támpon619