Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
SZATMÁRI Imre: Ujabb adatok a sarkadi vár késő középkori kályhacsempéihez
MFMÉ - StudArch 12 (2011) 629-640 ÚJABB ADATOK A SARKADI VÁR KÉSŐ KÖZÉPKORI KÁL YHA CSEMPÉIHEZ SZATMÁRI Imre A középkori sarkadi vár területéről származó kályhacsempék az egyik legjelentősebb együttesét adják a Békés megyében eddig előkerült kályhacsempe-leleteknek. Jellegzetességeik között felsorolhatjuk a mázatlan kivitelt s különösképpen a népi fafaragás 16-17. századi témaválasztásait és Ízlésvilágát bemutató mintakincset. A kályhacsempékből, kályhaszemekből, különféle kerámiatípusokból, valamint fémtárgyakból álló leletek 1974bcn kerültek elő a mai település központjában, a középkori sarkadi vár területén (1. kép 1-2), s a leletek restaurálásának ütemében feldolgozásuk is elkészült két részletben. Az ásató Juhász Irén — a leletek feldolgozása idején szarvasi múzeumigazgató által a Munkácsy Mihály Múzeum gyűjteménye számára átadott leletek közül először a kályhacsempék és kályhaszemek restaurálására, leltározására, illetve közlésére került sor (SZATMÁRI 1997), majd a kerámia- és fémleletek ugyanilyen ütemü feldolgozására is (SZATMÁRI 1999). A kályhacsempe-töredékeket díszítéseik alapján összesen tizenhárom csoportba lehetett sorolni, de egy kivételével — egyik típus sem adott ki teljes előlap rekonstrukciójához elegendő részletet. Nem sokkal azonban a publikációk megjelenését követően a Magyarország régészeti topográfiája kiadványsorozat gyulai és sarkadi járást tartalmazó kötetének előmunkálatai közben, a sarkadi múzeum átvizsgálása során egy nagyobb, igen sok leltározatlan régészeti leletet tartalmazó dobozban két olyan kályhacsempe-töredék is előkerült, melyek egyértelműen az 1974. évben napfényre hozott leletegyüttes részének tekinthetők. 1 Mindkét töredék újabb adatokat nyújt a korábbi besorolás szerinti V. és VII. (3. kép 1-2), illetve a X. típusba (3. kép 3-4) sorolt kályhacsempék motívumkincsének megismeréséhez. 1. Világosbarna színű, mázatlan, négyszög alakú, zárt clőlapú kályhacsempe fölső felének csaknem teljes darabja (2. kép 1-2), melyet a korábban megismert két másik hasonló töredék alapján (3. kép 1-2) három széle irányába ki lehet egészíteni (2. kép 3). Az utólag előkerült kályhacsempe-töredéken (2. kép 1-2) azonban csak a kályhacsempe fölső és jobb oldali széle, illetve annak is csak a kerettel párhuzamosan haladó, legbelső, egyenes bordával díszített része maradt meg egy-egy rövidebb és hosszabb szakaszon. Az előlapon jobbra tartó lovon ülő, elöl és hátul magas kápájú nyeregben helyet foglaló, fején csúcsos sisakot viselő, a hátán huszártárcsa-pajzsot hordozó lovag alakja látható. Az egyszerű, elnagyolt megformálás a kezeket nem jelöli. A lovag nyaka vonalától három keskeny borda fut a csempe előlapjának jobb széle irányába. Az egyik jobbra lefelé tart, s egyértelműen a ló kantárjával azonosítható. A másik csaknem vízszintesen egyenes irányú, a végén nagyon keskeny bordával merőlegesen kiegészített, s valószínűleg a zászlós kopját jelképezi. A harmadik keskeny borda a lovag nyakától jobbra felfelé, a sisak magasságáig halad, s a végén ennek is merőlegesen elhelyezkedő, de széles és rövid borda látható. A ló alakja ugyancsak felületesen megformált: teste, nyaka, feje aránytalanul elnyújtott, fülei hegyesen elállók. Lábainak csak a fölső apró részletei láthatók. A ló fölött és a lovag mögött a kályhacsempe előlapját a korábban V. típusként már leírt, jobbra tartó, nyújtott testű, hosszú nyakú, hegyes fülű, hosszú orrú, kecses tartású, agárszerű állat, valószínűleg vadászkutya alakja tölti ki, háta fölött pedig domború megformálású, hétágú csillag és keskeny félhold bordája látható. Farka és egyik hátsó lába a kályhacsempe töredékessége miatt hiányzik. Az előlap felületében jól látszanak a fanegatív hajszálrepedéseinek nyomai. A kályhacsempe fába faragott, láthatóan még új, alig használt negatívja azonos lehet a korábban leírt töredék / Ezt 2000. július 25-én szóban megerősítette az ásató Juhász Irén is. Véleménye szerint e két kályhacsempe-töredéket engedély nélkül, illegálisan emelte ki a leletanyagból egy helyi magángyűjtő, Hadabás János. A sarkadi múzeum akkori igazgatója. Szendrei Eszter 2000-ben csak arra emlékezett, hogy a fent említett régészeti leleteket tartalmazó doboz már a múzeumban volt, amikor ö Sarkadra került, de az bizonyos, hogy Hadabás János anyaga képezte a múzeum helytörténeti gy űjteményének alapját. 653