Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

PUSZTAI Tamás: Könnyűlovas harcos sírja a muhi csatából

Könnyűlovas harcos sírja a muhi csatából A 2. csoportba tartozó nyílhegy 1. Vasból készült, rombusz alakú, gerinc nélküli tüskés nyílhegy töredéke (3. kép 2-3). A nyílhegy tüskéje hiányzik. HL: 4,6 cm, a toll sz.: 2,7 cm, v.: 0,5 cm, s.: 4 gr. HOM Ltsz.: 2007.21.1.735. (4062). Ez a típusú nyílhegy nemcsak a 13. századból, és nemcsak a Kárpát-medencéből ismert. Fontos lenne számunkra, ha eldönthetnénk, hogyan került a sírba mellékletként, ahogy a buzogány és a zabla, vagy a csata során érhette találat a sírba helyezett egyik embert. A 3. csoportba tartozó tárgyak 1-8. Béla ezüst dénárjai (Huszár 69; CNH 263). Av.: a pajzson kettőskereszt, BIELA IREX. Rev.: kettő vonal között pontok, alul öt pont vonalakkal, felül kettő hatágú csillag közt vonalas dísz, körben négyes karika (3. kép 1).'

1 A sírgödörben az érmék nem összetapadva, hanem a zabla mellett két sorban elhelyezkedve feküdtek. 9. Bordás hurkolású nagykarikás zabla (4. kép 2). Vasból kovácsolt lapos, kerek zablakarikákból és két vastag, egyenlő hosszú, a zablakarikákhoz bordázott taggal kapcsolódó szájvasból álló zabla. A szájvasak h.: 9-9 cm, a zablakarikák átm.: 7,2 cm, sz.: 1 cm, v.: 0,4 cm. A szájvasak szárainak átmérője 1 cm, s.: 174 gr. HOM Ltsz.: 2007.21.1.730. (4062). E dénárokat a numizmatikai szakirodalom kötötte IV. Bélához, majd III. Bélához is. Tóth Csaba több mint 100, tatárjárás-kori pénzleletet áttekintve arra a megállapításra jutott, hogy a külföldi pénzek mellett magyar pénzként majdnem kizárólag ezek a típusok szerepelnek e kincsleletekben. E dénárokat tehát IV. Béla verette az 1235-1241 közötti években. A bordás hurkolású nagykarikás csikózabla a magyarországi régészeti leletanyagban számos olyan párhuzammal bír, melyek alapján használóját a kelet-európai steppéről származónak is tekinthetnénk.

1" A kunszentmárton-jakosérparti kun sír leletei között a kétélű kard, bordázott kapcsolótaggal ellátott szájvassal készült csikózabla, kengyelpár, hevedercsat és vaskés volt (SELMECZI 1971, 188-189. I. t.; SELMECZI 1973, 106-107, I. t.; KOVÁCS 1986, 278, 30. kép). A temetkezés jelképes lovastemetkezés lehetett, ahol a halott mellé csak a lószerszámot temették el. A sír földbe kerülését a kard alapján a 13. század utolsó, a 14. század első negyede közé teszi Selmeczi László (SELMECZI 1973, 107). Az erdőteleki zabla aszimmetrikus szájvasú, a szájvasak a zablakarikákhoz a mohi lelethez hasonlóan, bordázott visszahajtott taggal kapcsolódnak (NAGY 1969, 135, 2. t. l). Fodor István az erdőteleki leletet a 12. századra, illetve a 13. század elejére datálta. A kun emlékanyaghoz való sorolást valószínűnek találta, habár a lelőhely kívül esik a kun szállásterületen (FODOR 1976, 259-260). Női lószerszámban került elő hasonló zabla Tiszaföldvár-Homok-Ovirághegyről. Az aszimmetrikus szájvasú csikózabla szájvasai a zablakarikákhoz a mohi lelethez hasonlóan, bordázott visszahajtott taggal kapcsolódnak (SELMECZI 1971, 189, II. t.; SELMECZI 1973, 107-109, 2-3. kép). Ezt a leletet Selmeczi László a 13. század vége-14. század vége közötti időszakra datálja (SELMECZI 1971, 189), míg Pálóczi Horváth András szerint a lószerszám és az ezüst nyakék alapján a sírt a 13. század közepe - 14. század eleje közötti időszakra keltezhetjük (PÁLÓCZI 1993, 123). A bánkúti sír zabiája is nagykarikás, bordás hurkolású. Volt a sírban egy kínai bronztükör. Ez alapján a bánkúti sír leleteit a 13. század második felére, a 14. századra teszi Fodor István (FODOR 1972, 1. ábra, 233). A bordásán „gyűrt", hurkos felerősítéssel készült, nagykarikás csikózabla igen jellemző a dél-oroszországi kunok 12-13. századi anyagára. A kelet-európai párhuzamokat vizsgálva ez a zablaforma a Fedorov-Davidov féle GIV tipussal mutat formai rokonságot, amit ő a 13. század második felére, a 14. századra keltez (FEDOROV-DAVIDOV 1966, 17-20, 116). Anatolij Nyikolaevics Kirpichnikovnál zabiánk a IV. típus nagykarikás változatába tartozik, a 13. századra keltezhető (KIRPICHNIKOV 1973, 12-18). A hármas számú csoportba tartozó leletek véleményem szerint összetartoznak. A pénzek nem egy zacskóban kerülhettek a sírba, hanem a zabiához kapcsolódó gyeplő bőr szíjára lehettek valamilyen módon ráapplikálva. Honfoglaló sírokból ismerünk 11 Az érmék leltári száma: 2007.21.1.1000-1008. (4062). Leírásukért Szekeres Árpádnak tartozom köszönettel. 12 Hatházi Gábor — akinek tanácsaiért ez úton is köszönetet mondok — hívta jel a figyelmem arra, ,, hogy nem minden kun, ami fénylik ". Azaz, a bordás hurkolású nagy karikás csikózabla önmagában még nem teszi lehetővé a sír etnikai meghatározását. A leletanvag rajzait látva ugy anezen a véleményen volt A. Kirpichnikov is. 633