Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

RÉVÉSZ László: 11. századi temető Karcsa-Kormoskán

11. századi temető Karcsa-Konnoskán gyezni, hogy a karcsai temetőben az ólomkarikák nem keveredtek más anyagúakkal, ellentétben az azzal mind időrendjében, mind pedig leletanyagában sok hasonló vonást hordozó pusztaszentlászlói lelőhellyel. Utóbbi területén az ónból vagy ólomból készült karika ékszerek szinte kivétel nélkül más anyagú karikák társaságában kerültek elő (SZŐKE-VÁNDOR 1987, 52). A karika ékszerek száma síronként általában 1-2 db, 3-5 db-ot csak öt sírban figyeltünk meg (3 db: 43. sír, 4 db: 61., 88., 103. sír, 5 db: 57. sír), valamennyien adultus-maturus nők. E tendenciát csak a három karikás, feltételesen aduitus férfiként leírt 39. sír bontaná meg, amennyiben helyes az embertani meghatározás. A viseleti módról a sajátos leletkörülmények (többnyire szántással roncsolt koponyák) miatt keveset tudunk mondani. Az S-végű karikák többnyire a koponya alatt, vagy a csecsnyúlványok környékén feküdtek. A bolygatatlan 61. sír két kis és két nagyobb karikája azonban olyan helyzetben volt, mintha a gyöngysoros nyakláncra fűzték volna fel azokat. Az S-végü karikák különböző változatait tartalmazó sírok egyenletesen szóródnak szét a temető területén, külön csoportosulásaik nem mutathatók ki, így nem nyújtanak támpontot a temető belső időrendjének a meghatározásához sem. Az eddigi kutatások szerint a legkorábban, a 10. század utolsó harmadában megjelenő vékony, kisméretű bronzkarikák használata a karcsai közösség esetében töretlen maradt all. század elején fellépő nagyobb méretű, majd all. század közepétől kimutatható vastag karikájú, bordázott S-végű, illetve ón-ólomkarikák elterjedése után is. Határozottan erre utal a 39. sír esete, amelyben kis bronz karika ékszerek I. (Szent) László (1077-1095) denára kíséretében láttak napvilágot.

8 Figyelemre méltó tény, hogy a karcsai temető mellékletei közül teljességgel hiányoznak a nyitott karika ékszerek, s a 10. század utolsó harmadában fellépő körte alakú változatból (SZŐKE-VÁNDOR 1987.53) is mindössze egyetlen darab került elő (11. sír). Az S-végü karikák ehhez hasonló koncentrációja és kizárólagossága egyedinek számít Észak- és Kelet-Magyarország 11. századi temetőiben. Jellemző adat, hogy Heves megye soros temetőiből 12 lelőhely 25 sírjából mindössze 37 db S-végü karikát ismerünk (RÉVÉSZ 2008. 404), de hasonló a helyzet a szomszédos szabolcsi Rétközben is: 6 temető 41 sírjából 65 db. (ISTVÁNOVITS 2003, 281-283). E téren a karcsai temető eltér az egyébként időrendjében vele megegyező tiszaluci temetőtől, Borsod-Abaúj-Zemplén megye másik teljesen feltárt 11. századi temetőjétől is (KOVÁCS 1986. 218-223). E kérdéskör a továbbiakban regionális, illetve mikroregionális szinten további vizsgálatokat igényel. Ezeknek a kutatásoknak vizsgálniuk kell az egyes térségek temetőinek időrendjét, s a leletanyag öszszetételének a sajátosságait is. Az már most is nyilvánvaló, hogy az említett területeken az S-végű karika ékszer szórványosan megjelent ugyan a 10. utolsó harmadában, de gyakoribbá csak all. század elejétől vált, s néhány lelőhelyet leszámítva, a soros temetőket létrehozó közösségek körében soha nem vált közkedveltté (RÉVÉSZ 2008, 405). Ugyanakkor gyarapodnak az újabb feltárások révén azok az adatok is, amelyek arra mutatnak, hogy ezen ékszertípus felbukkanásával a Kárpátmedence egyes területein már a korábban feltételezettnél hamarabb, a 10. század második harmadában is számolnunk kell egyes közösségek esetében: A csekeji temető 357. sírjában nyitott és S-végü karikák társaságában 918-926 és 923-936 között vert francia érméket találtak (REJHOLCOVÁ 1995, 84-85), Budaörs-Kamaraerdei dülő 158. sírjában pedig 3 db érme (1: Provencei Hugo és II. Lothár (931-947) páviai denára, 2: egy meghatározhatatlan kibocsátójú 10. századi páviai dénár, 3. 10. századi itáliai dénár) nagyméretű S-végü karikákkal együtt látott napvilágot (OTTOMÁNYI 2008). A nyakdíszeket kizárólag gyöngyök alkották, mégpedig rendkívül kevés változatosságot mutatva: a sírokban kizárólag fluorit-, illetve apró kásagyöngyöket találtunk (15. kép 1). Teljességgel hiányoznak viszont a korszak más ismert gyöngytípusai, az arany- vagy ezüstfóliás, a kockásra vagdalt felületű, a hegyikristály és karneolgyöngyök, s a fémgyöngyök is. A gyöngyöket tartalmazó sírok száma csekély. Fluorit gyöngyöt mindössze hat temetkezés mellett találtunk (2., 39., 61., 78., 90. és 92. sír), amelyek a temető déli, keleti és nyugati szélén helyezkedtek el, az északi sírcsoportból hiányzott e tárgytípus. Egy embertani szempontból nem vizsgálható (90. sír) és egy kérdőjelesen férfiként meghatározott csontvázon (39. sír) kívül a többi temetkezés aduitus (zömmel 20-24 éves) nőket rejtett, s hasonló kép bontakozik ki a kásagyön<V Az S-végű karika ékszerek eredetének, fejlődésének és kutatástörténetének máig mérvadó összefoglalása a vonatkozó irodalom felvonultatásával: SZŐKE-VÁNDOR 19X7. 5-4 59. 537