Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

RÉVÉSZ László: 11. századi temető Karcsa-Kormoskán

RÉVÉSZ László össze egyetlen olyan esetet tudunk kimutatni, amikor a korábbi temetkezést érintette a későbbi: A 70. sír koponyája fölé benyúlt (de azt nem roncsolta) a 26. sírba temetett elhunyt lábfeje. Sem a temetkezési szokások, sem pedig — mint a későbbiekben látni fogjuk — a temető leletanyaga nem ad választ arra a kérdésre, hogy az itt nyugvók pogányok voltak-e, avagy már keresztények? A homokos talajban a sírgödrök formáját, méreteit nem lehetett megfigyelni. A csontvázak tájolása azonban arra utal, hogy a nyugat-keleti főiránytól való kisebb-nagyobb eltérés igen gyakran előfordult. A szántás által kevéssé roncsolt sírok esetében megfigyelhető volt, hogy az elhunytat a temetés során halotti lepelbe csavarták. A karokat legtöbbször a test mellett kinyújtva találtuk. Mindössze négy alkalommal rögzíthettük azt, hogy az egyik alkart (de sohasem mindkettőt) derékszögben behajlították. Figyelemre méltó, hogy mind a négy sír (1., 4., 20., 62.) a temető déli oldalán feküdt, és gyermeket, fiatalkorút vagy aduitus nőt rejtett. Rituális melléklettel nem találkoztunk, s nincs kellő indok arra sem, hogy az 58. és 59. sírban lelt édesvízi csigákat ekként értelmezzük. A temetőben azonban van két sír, amelyeket kétség kívül rendellenes temetkezésként értékelhetünk. A 66. sírba temetett gyermeket fordított tájolással, K-Ny-i irányba fektették. Még különlegesebb helyzetben találtuk a mellette fekvő 66. sír halottját. Ez esetben nyoma sem volt a holttest gondos elrendezésének. A karok és a lábak állása alapján a sír feltárása során olyan benyomásunk támadt, mintha a négy végtagjánál fogva egyszerűen behajították volna az elhunytat a gödörbe. Bizonyára nem véletlen, hogy számára ásták a temető legmélyebb sírgödrét (85 cm, pontosan duplája a temető átlagos sírmélységének). A rendkívül erőteljes felépítésű férfi kimagaslott kortársai közül: a sírban mért csontváz hossz 185 cm volt, az antropológiai számítás 172,95 cm-es testmagasságot állapított meg. A SÍROK LELETEIRŐL A sírok több mint felében, 59 temetkezés esetében nem találtunk semmiféle leletanyagot. E tekintetben azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy a sírok többségét kisebb-nagyobb mértékben szántással megbolygatták, s az apró ékszerek vagy érmék egy része ennek következtében elveszhetett. A sírokban talált tárgyi anyag összetétele rendkívül egysíkú, mindössze szerény ékszerek (karika ékszerek, gyöngyök és gyűrűk) alkotják, s még a korszak más temetőiben viszonylag gyakori tárgytípusok (kar- és nyakperecek, lunulák, fülbevalók, edények, kések) is hiányoznak. A temetés során a hozzátartozók által az elhunytak mellé helyezett valódi mellékleteknek csak a pénzek tekinthetők. Ruhadíszeknek semmi nyoma, még füles gombok sem fordulnak elő. A temető leggyakoribb leletei a karika ékszerek, mégpedig szinte kizárólag S-végü karikák különféle változatai (14. kép 2). Összesen 29 sírban fordul elö ezen tárgytípus 53 példánya, többségében nők, ritkábban gyermekek, s két alkalommal (39., 78.) az antropológusok által (egy ízben kérdőjelesen) aduitus korú férfiként meghatározott egyén mellett. A karika ékszerek többsége hosszú ideig használt darab lehetett, soknak közülük már az idő alatt letört az S-alakú végződése, a kisméretű, vastag ezüst huzalból hajlított változatoké pedig annyira megkopott, hogy sok esetben alig lehetett megállapítani, hogy szélesre kalapált végződésük bordázott volt-e vagy sem? Anyagukat tekintve a vékony (0,1 cm vastag), kisméretű (1,4-1,7 cm átmérőjű) karikák legtöbbje bronzból készült (6., 11., 33., 38., 39., 50., 61., 105. sír), csupán a 32. sírban lelt példány ezüst. A nagyméretű (2,4-2,5 cm átmérőjű) S-végü karikák (5., 8., 61. sír) mindegyike ezüst, csupán egy szórványként lelt példányt hajlítottak bronzból. A leggyakoribbak a vastag huzalból (0,2-0,35 cm) hajlított kis átmérőjű (1,6-2,1 cm) karikák (2., 3., 5., 31., 36., 57., 98., 99. sír), kizárólag ezüstből, s ide sorolhatók a típus bordázott S-végű változatai is (27., 43., 88. sír). Végezetül meglepően nagy számban képviseltetik magukat a nagy, 3 cm átmérőjű, vastag huzalú (0,3-0,4 cm) ólomkarikák (29., 67., 78., 79., 81., 103. sír), amelyek többségét azonban csak morzsalékos állapotban lehetett megfigyelni. Egymástól eltérő anyagú karikákat (ezüst+bronz) csupán két sírban (33., 61.) találtunk, utóbbiban nemcsak az anyag, hanem a típus is különbözött egymástól: vékony kisméretű bronz és nagyméretű ezüst S-végű karikák együttesen szerepeltek a mellékletek között. Érdekességként szeretném megje536