Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

RÉVÉSZ László: 11. századi temető Karcsa-Kormoskán

11. századi temető Karcsa-Konnoskán jobb combcsont töredékei között egy vékony, kisméretű, S-végü bronz karika ékszer (12. kép 105:1). Atm.: 1,5 cm. 106. sír: T.: Ny-K, 300-60°. M.: 45 cm, csv. h.: 175 cm, férfi, mat. (45-55 éves). Jó megtartású, háton fekvő, nyújtott helyzetű váz (12. kép 106). Koponyáját roncsolta a szántás, de a váz többi része épségben maradt. Karjai nyújtott helyzetűek. 107. sír: M.: 31 cm, férfi(?) ad. (20-40 éves). A szántás teljesen felforgatta a csontokat (12. kép 107). Szórvány leletek a temető területéről: 1. Az ásatás megkezdése előtt a felszínen egy vastöredéket (12. kép 1) gyűjtöttünk, funkciója ismeretlen. H.: 5,2 cm. 2. Az 1. szelvény kiásása közben talált I. (Szent) László (1077-1095) érme (12. kép 5), CNH.I.36. 3. A 8. szelvény kiásása közben került elő egy lila színű fluoritgyöngy (12. kép 4). 4. A 14. szelvény kiásása közben talált nyitott bronz pántgyűrű (12. kép 3). Átm.: 2 cm. 5. Ugyanott került elő egy nagyméretű, S-végű, bronz karika ékszer (12. kép 2), a vége letört. Atm.: 2,85 cm. TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK A temető a hajdan bővizű, de napjainkra már eliszaposodott Karcsa folyó nyugati partját kísérő É D-i irányú homokdombok egyikén helyezkedik el. Habár e határrészt a helyiek Magaspart névvel jelölik (ennek egyik dűlője a Kormoska), valójában a felszínből alig 1,5-2 m magasan kiemelkedő széles, lapos homokbuckákról van szó. Ezek egyikén ásták meg a sírokat, a karcsai román kori templomtól (1. kép 2) 1100 méterre északkeletre. A 107 siros temetőt teljesen feltártnak tekinthetjük, a hajdan ott elhelyezkedő sírok száma azonban ennél bizonyosan magasabb volt (13. kép). Az intenzív földművelés a temetőt rejtő dombot jelentős mértékben lekoptatta, erre utal, hogy a sírok túlnyomó többsége igen csekély mélységben, a mai felszíntől számított 30-50 cm-re feküdt. Alig akad olyan temetkezés, amelyet a szántás kisebb-nagyobb mértékben ne bolygatott volna meg, az eredetileg is sekélyebb sírgödörbe elhantolt gyermeksírok egy részét pedig a mezőgazdasági munkák minden bizonnyal nyomtalanul eltüntették. Erre utalhat az eltemetettek nemi és életkori aránya is (KUSTÁR ET AL. 2006). A felnőttek aránya kiegyensúlyozottnak tekinthető: 35 nő és 36 férfi határozható meg, akikhez 7 juvenilis és 11 infans I—

11 csatlakozik. 18 egyén esetében nem lehetett meghatározni a nemet a rendelkezésre álló vázmaradványok alapján (14. kép 1). A csecsemő- és gyermekkorú halottak száma — más korabeli temetők arányszámaiból kiindulva — a megtaláltaknak akár két-háromszorosa is lehetett. A temetőtérkép alapján szembetűnő, hogy a sírok nem annyira sorokat, hanem inkább csoportokat alkottak, s e csoportok egy-egy sírmentes folt köré rendeződtek. Egy-egy nagyobb sírmentes üres terület figyelhető meg a temető északi és középső részén (a 30. és a 11. valamint a 43. és a 73. sír által alkotott tengely mentén), valamint több kisebb a déli (3. és 18. valamint a 62. és a 15. sír között) és keleti oldalán (94-81. és a 86. és 90 sír között). E jelenség pontos magyarázatát nem tudjuk megadni. A kisebb sírmentes foltokat ugyan magyarázhatnánk azzal, hogy e részeken a szántás teljesen megsemmisített néhány temetkezést, a két nagyobbik esetében azonban aligha gondolhatunk erre, hiszen ekkora területen legalább 8-12 sírnak kellett volna nyomtalanul eltűnnie. Hasonló üres foltok jelentkezése során a 9-11. századi temetők esetében további két magyarázat is feltűnik a szakirodalomban. Az egyik lehetséges indok a temetőn belüli szent liget vagy áldozati oszlop feltételezése. Az Esztergályhorváti-Alsóbárándpusztán feltárt 317 sírós 9. századi temetőben megfigyelhető sírmentes foltokat ekként értelmezte az ásató Müller Róbert (MÜLLER 2004, l. t.). Áldozati oszlopok állítását feltételezte a káli 10. századi temető esetében Szabó J. Győző, ezzel indokolva a temetőárok, az árok megszakadásával kirajzolódó hajdani bejárat és a sírsorok közti üres terület kirajzolódását (SZABÓ 1970, 266-268). Árpád-kori temetők esetében felmerült az is, hogy az üres térségben fatemplom emelkedett, mely napjainkra már minden régészeti nyom nélkül elpusztult. Több esetben valóban egyértelműen kirajzolódik a sírok elhelyezkedése nyomán a hajdani, bizonyára talpgerendákon álló templom alaprajza. A karcsai temető esetében azonban ezzel aligha számolhatunk. A temető laza szerkezete, a sírok egymástól való távolsága egyáltalán nem utal semmiféle cinteremre vagy temetőkertre. Szinte teljesen hiányzik a szuperpozíció, mind7 Erről összefoglalóan, további történeti és régészeti irodalommal: R1TOÓK 2010. 480. 535